A Szegedi Tudományegyetemen dolgozó Farkas Eszter az agyvérzést követő, az agyban hullámszerűen fellépő, és akár a kezdeti sérülés súlyosbodását eredményező vérhiány okait kutatja. A hullámok okainak feltárásával és megelőzésével jelentősen csökkenteni lehetne a betegeknél az agyi károsodás mértékét, adott esetben a beteg megőrizhetné mozgás- és beszédkészségét is.

Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában dolgozó Kóspál Ágnes csillagász a napjainkban születő csillagok és bolygók keletkezését kutatja, amelyből többek között arra is következtethetünk, hogyan született meg 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Naprendszer. A kutatónak a csillagokat körülvevő por- és gázkorongokkal kapcsolatos eredményei olyan modern műszerek és távcsövek megalkotását ihletik, amelyek előmozdíthatják a csillagászat további fejlődését, és amelyekkel akár átírhatják azt is, amit az égboltról a mai nap tudunk. Kóspál Ágnes kutatásaihoz főként az Atacama-sivatagban található ALMA rádiótávcső-rendszert használja.

Felmérések szerint a nők sokszor azért fordítanak hátat a tudományos pályának, mert elvesztik hitüket abban, hogy sikeres kutatói karriert építhetnek, vagy gyermekvállalás miatt nem érzik biztosnak helyüket a tudományos szférában. Az ösztöndíj azért fontos, mert fiatal nőket a pályán tart. Az elmúlt 13 évben 39 magyar kutatónő részesült az ösztöndíjban, összesen közel 150 ezer eurót osztottak szét közöttük. A program védnöke a Magyar Tudományos Akadémia.

Az Európai Bizottság adatai szerint az EU tagországaiban átlagosan 33 százalék a női kutatók aránya, Magyarország elmarad ettől az átlagtól. Hazánkban 2010-ben a felsőoktatásban végzők 60 százaléka volt nő, a PhD-fokozatot szerzőknél ez az arány 46 százalékra csökkent, az ugyanebben az évben kinevezett MTA-doktoroknál pedig 15 százalékra. Míg az EU-ban 2005 és 2011 között évente 4,8 százalékkal nőtt a női kutatók száma, addig nálunk 1,5 százalék volt ez a növekedési ütem.