A szemölcsös disznók egész Délkelet-Ázsiában előfordulnak számos formában és méretben – és mint kiderült, több fajuk is van. A gyakran szinte kártevőknek tekintett állatok rendszertanát most kénytelenek átalakítani a szakértők, mert a közelmúltban egy tucat új faj bukkant fel, és várhatóan mások is előkerülnek majd.

A legújabb a Bawean varacskos disznó (Sus blouchi), a Vietnami szemölcsös disznó (Sus verrucosus) törpe változatának tartott malacállományról most kiderült, hogy önálló fajt alkot.

Az új faj kisebb, mint rokona, és a mellső lábain három illatmirigy van, nem négy, mint a vietnaminál, mondta el Mark Rademaker holland kutató, a VHL alkalmazott Tudományok Egyeteméről, Leeuwarden.

Az állatok nappal az esőerdő megmaradt darabkájában pihennek, éjjel pedig gyökerek és gumók után túrják a helyiek kertjeit, kijátszva a kutyákat és a puskával felszerelt parasztokat. 

Rademaker publikálta az első tanulmányt az új állatfajról ezen a héten. A tudós munkája azon a 100, kameracsapdával rögzített felvételen alapul, amit a vulkanikus szigeten helyezett ki. A disznópopulációt 230 egyedre becsüli a tudós.

A Bawean sziget nagy része a harmincas évek óta védett terület, az azonban kétséges, hogy ezzel valóban a disznók érdekeit szolgálták, mivel az állatok a táplálékukat alkotó gumók és gyökerek többségét a helyi földművesek kertjeiben találták.

"A közösségi erdők úgy tűnik, nagyon fontosak a disznóknak. Inkább a félig nyitott és megművelt élőhelyet szeretik" - magyarázza Rademaker. A sziget méretéből adódóan valószínű, hogy a populáció egyedszáma soha nem volt sokkal magasabb a mostaninál.

Ennek ellenére az állatot, amelyet nem védenek a jelenlegi indonéz törvények, veszélyeztetett fajjá kell nyilvánítani a Természetvédelmi Világszövetséggel. A szervezetnek egyébként tagja Rademaker is, a vaddisznókra specializálódott csoportban tevékenykedik. 

Azonban a malacok nem elég cukik ahhoz, hogy sok tévéstábot vonzanának a környékre. "A hímeknek három pár óriási szemölcsük van a pofájuk mindkét oldalán" – írja le az állat külsejét Johanna Rode-Margono, vaddisznószakértő az észak-angliai zoológiai társaságtól. 

A disznók egyikei a valószínűtlen állatseregletnek, amely a minden más szomszédos szigettől távol eső kis szigeten kifejlődött az elmúlt 10 ezer évben. Többek közt ilyen még egy különösen veszélyeztetett szarvasfaj, s a kontyos kígyászsas egy alfajának az utolsó 30 párja fészkel itt.

Rademaker és Rode-Margono létrehoztak egy állatvédő projektet a szigeten élő egyedi fajok védelmére és dokumentálására.