A szonda megvan, a tervező már halott
A közpénzből finanszírozott Beagle-2 számos olyan műszerrel rendelkezett, amelyek alkalmassá tették (volna) a felszín összetevőinek és a légkör víztartalmának mérésére, a marsi élet jeleként értelmezhető metánkibocsátás kimutatására, valamint az egykori életfolyamatokat jelző szénizotóp-arányok elemzésére. A Mars Express a mai napig tökéletesen működik, a Beagle-2 a szétkapcsolás után eltűnt. Elégett a légkörben, hozzácsapódott egy sziklafalnak, nem nyílt ki az ejtőernyő, vagy a légzsákok nem tompították eléggé a becsapódást? - szóltak a találgatások. 2005-ben már azt hitték, hogy a marsi egyenlítő közelében megtalálták, de később tévedésnek minősítették a felvetést.
Az elveszett űrszondát az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter-űrszonda (MRO) HiRISE kamerája találta meg. Ez a kamera 25 centiméteres felbontással örökíti meg a vörös bolygó felszínét, ami már elvileg elegendő felbontás ahhoz, hogy a 65 centiméteres átmérőjű, 60 kilós Beagle-2-t észrevegye. Észre is vette. A nem túl éles felvételt elemző kutatók azt állítják, hogy a szonda átvészelte a landolást – miközben sokan éppen azzal magyarázták némaságát, hogy szétesett a becsapódáskor.
Most már azt is sejtik, hogy miért nem tudtak kommunikálni az eszközzel.
Mark Sims, a Leicester Egyetemen dolgozó misszióvezető szerint a rádiófrekvenciás antenna a napelemek alá szorult, így viszont lehetetlen a sugárzás. Mindez persze spekuláció, mert a felvételből ez nem derülhetett ki. „Ha mégis így történt, hatalmas balszerencséről beszélhetünk" – mondta Sims a BBC News-nak. Ezt a hírt nem érhette meg a Beagle-program atyja, Colin Pillinger, aki tavaly májusban elhunyt.