A szonda megvan, a tervező már halott

2003 karácsonyának első napján kellett volna leszállnia a britek által épített Beagle-2 eszköznek, de nyoma veszett. Azóta folyamatosan kutattak utána a Mars körül keringő űrszondák, de nem találták a nyomát. A NASA egyik műholdja azonban – ahogy azt három nappal ezelőtt is feltételezték – rábukkant. Épnek tűnik.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express nevű űrszondája 2003-ban egy leszállóegységet is szállított a vörös bolygóhoz, amelynek fő feladata az élet kutatása - lett volna. 2003. december 19-én a Beagle-2 sikeresen levált az anyaszondáról, majd december 25-én megkezdte a landolást. Erről azonban semmi biztosat nem tudunk. A a negyvenmillió euróból gyártott szonda a tervezett leszállási időpont után nem adott életjelet, és a következő hetekben, hónapokban, években sorra csődöt mondtak a különféle kapcsolatfelvételi stratégiák.

A közpénzből finanszírozott Beagle-2 számos olyan műszerrel rendelkezett, amelyek alkalmassá tették (volna) a felszín összetevőinek és a légkör víztartalmának mérésére, a marsi élet jeleként értelmezhető metánkibocsátás kimutatására, valamint az egykori életfolyamatokat jelző szénizotóp-arányok elemzésére. A Mars Express a mai napig tökéletesen működik, a Beagle-2 a szétkapcsolás után eltűnt. Elégett a légkörben, hozzácsapódott egy sziklafalnak, nem nyílt ki az ejtőernyő, vagy a légzsákok nem tompították eléggé a becsapódást? - szóltak a találgatások. 2005-ben már azt hitték, hogy a marsi egyenlítő közelében megtalálták, de később tévedésnek minősítették a felvetést.

Az elveszett űrszondát az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter-űrszonda (MRO) HiRISE kamerája találta meg. Ez a kamera 25 centiméteres felbontással örökíti meg a vörös bolygó felszínét, ami már elvileg elegendő felbontás ahhoz, hogy a 65 centiméteres átmérőjű, 60 kilós Beagle-2-t észrevegye. Észre is vette. A nem túl éles felvételt elemző kutatók azt állítják, hogy a szonda átvészelte a landolást – miközben sokan éppen azzal magyarázták némaságát, hogy szétesett a becsapódáskor.
Most már azt is sejtik, hogy miért nem tudtak kommunikálni az eszközzel.

Mark Sims, a Leicester Egyetemen dolgozó misszióvezető szerint a rádiófrekvenciás antenna a napelemek alá szorult, így viszont lehetetlen a sugárzás. Mindez persze spekuláció, mert a felvételből ez nem derülhetett ki. „Ha mégis így történt, hatalmas balszerencséről beszélhetünk" – mondta Sims a BBC News-nak. Ezt a hírt nem érhette meg a Beagle-program atyja, Colin Pillinger, aki tavaly májusban elhunyt.

NOLBLOG
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.