Az érzelmek láthatóan beindítják a nőstény készségét a sikeres párosodásra és a jövendő utódok közös felnevelésére. Mindez nagyon hasonló ahhoz, amit az emberi párkapcsolatoknál láthatunk – állítják a seewieseni Max Planck Ornitológiai Intézet munkatársai, akik a PLOS Biology nevű folyóiratban publikálták eredményeiket.

Kutatásaikhoz egy meglehetősen monogám madárkát, a díszmadártartók között népszerű zebrapintyet választották. Százhatvan példányt engedtek egy szobába, közülük húsz nőstény húsz hím közül választhatott párt magának. A párok felének megengedték, hogy egymással maradjanak, ám a többieket elválasztották egymástól, és más, hasonlóan „megtört szívű” madarakkal rakták egybe. Ezután mindkét csoportot magára hagyták, hogy párosodjanak, tojásokat rakjanak és költsenek.

A kutatók a madarak viselkedését és az elhullott embriók és fiókák számát értékelve érdekes megállapításokat tettek. Ezek közül a legfurcsább, hogy a sikeresen felnevelődött fiókák száma 37 százalékkal nagyobb volt azoknál a madaraknál, melyek saját maguk választották ki párjukat. Az erőszakkal összerakott párok fészkeiben háromszor annyi volt a megtermékenyítetlen tojás, sok tojást elveszítettek, és jóval több fióka pusztult el kikelés után, mint a „szerelmespárok” fészkeiben.

A legtöbb fióka kikelés után két napon belül pusztult el, ami kritikus időszak volt a fiókaetetés szempontjából, és látható volt, hogy a kényszerből választott hímek bizony a kelleténél sokkal kevésbé voltak szorgalmasak. Habár ők a párjukra ugyanannyi figyelmet fordítottak, mint a maguktól egybekeltek hímjei, a hímekhez kényszerített nőstények sokkal kevésbé voltak erre fogékonyak, és sokkal ritkábban párosodtak.