Az okoskarkötők segítségével nyomon követhetjük, hogy hány lépést tettünk meg egy nap, hány percet töltöttünk aktív mozgással, ez idő alatt mennyi kalóriát égettünk el, és milyen távolságot kocogtunk le, éjszaka pedig az intelligens kütyü azt figyeli, hogy hány órát és milyen minőségben aludtunk (hányszor ébredtünk fel), reggelre pedig a beállított időpontban rezegve kelt minket az ébresztőóra zavaró csörgése nélkül.

Némelyik eszköz azt is megmutatja, hogy az előre beállított mozgásmennyiséghez képest éppen hogyan állunk a mozgástervvel. Ennek nemcsak az egyén szempontjából van értelme, hanem a munkaadó számára sem mellékes, hogy munkatársa a céges ajtón kilépve órákat tölt egy kocsmában, majd egy másikban, végül dülöngélve hazatér.

Hogy nyugtalanul vagy nyugodtan alszik pár órát, és másnap fáradtan vagy fitten megy munkába. Egy egészségesen élő kolléga hosszú távon pénzt takarít meg a cégnek – mert kevesebbet lesz beteg, kisebb eséllyel kell helyettesíteni. Egyes helyeken nem ez az elsődleges cél, hanem annak ellenőrzése, hogy miként dolgozik a munkavállaló. Az egyik LasVegas-i szendvicsbárban az új munkatársak munkáját a vezetők Google Glass okosszemüveg segítségével rögzítik, hogy később kiértékelhessék azt.

A New Scientist szerint hasonló gusztustalanságot tervez a harminc éve alapított Virgin Atlantic légitársaság. Az okoskarkötőkhöz hasonló digitális eszközök ellenállás nélkül törnek előre, csupán a használókon és a használatot előírókon múlik, hogy milyen adatokra kíváncsiak, hogy hol húzzák meg az adatelemzés határát. De vajon a hordozható eszközökkel megfigyelt munkatársak valóban produktívabbak?

Egy kutatás igennel válaszolt erre – a kaliforniai szoftver cég, az Autodesk ezer munkatársnak osztott Fitbit karkötőt, és azt tapasztalta, hogy a kollégák közül többen mentek ezután gyalog, illetve séta közben is tartottak telefonos megbeszéléseket. A Bank of America telefonközpontjának dolgozóira 2009-ben azért tettek érzékelőket, hogy megnézzék, miként kommunikálnak egymással.

A szenzorok hat héten keresztül elemezték, hogy munka közben ki merre ment, ki kivel beszélt, hogyan változott a hanghordozásuk és a testtartásuk. Kiderült, hogy azok a munkavállalók, akik szélesebb kapcsolatrendszerrel bírtak, hatékonyabban végezték munkájukat. Ennek ismeretében a Bank of America megváltoztatta a hivatal szerkezetét, és arra ösztönözte a kollégákat, hogy többet beszéljenek egymással.

Idén Chris Brauer (University of London) három különböző funkciójú kütyü viselésére kérte az egyik londoni székhelyű kommunikációs ügynökség munkatársait. Az egyik egy gyorsulásmérő csuklópánt volt, a másik egy hordozható agyhullámmonitor, a harmadik pedig egy testtartás-érzékelő eszköz. Egy hónappal később az adatok aztmutatták, hogy a hatékonyság 8,5, a munkahelyi elégedettség 3,5 százalékkal nőtt.

Ethan Bernstein a Harvard Business School szakértője azonban arra figyelmeztet, hogy ezek az eszközök a várttal ellentétes hatást is kiválthatnak – amit ő „átláthatósági paradoxonnak” nevez. Ahelyett, hogy hatékonyabban dolgoznának, egyesek minden erejükkel az előre beprogramozott célok – napi sétamennyiség, kalóriacsökkentés – elérésén munkálkodnak és nem figyelnek a munkájukra.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az emberek a munka után is magukon viselik az eszközöket, azok mérnek, rögzítenek, információkat termelnek a munkáltatóknak. Néhány amerikai profi kosárlabdacsapat például a játékosok alvását is ellenőrzi – mert ha jól alszol, jól is játszol. Az első fecske ezen a téren a Dallas Mavericks volt.

Az Egyesült Államok néhány tagállamában, közte Kaliforniában és Texasban, a törvények szerint csak az érintett előzetes hozzájárulásával használhatják fel ezeket az adatokat. Másutt a munkáltató erkölcsi normáin múlik, hogy mit tesz meg és mit nem a folyamatosan érkező adatokkal.

Logikus, bár nehezen emészthető, hogy a munkatársakról szerzett információk birtokában a főnök eldöntheti, hogy rábízzanak-e egy adott napon egy súlyos döntést az előző estét végiglumpoló kollégára, vagy sem. A másik olvasat – ezek az adatok annak igazolására isalkalmasak, hogy valaki stresszes körülmények között is képes átgondolt döntésekre. Egy dolgot mindenképpen tisztázni kell – hol ér véget a munkahelyi érdek és hol kezdődik a magánszféra. A mezsgye keskeny, könnyen megbillenhet, aki erre jár.