A napokban indult hódító útjára a Notify, a Facebook hírajánló és -olvasó alkalmazása. Az egyelőre iOS-re elkészített, vagyis iPhone-ra és iPad-re letölthető alkalmazás azt ígéri, hogy két legyet üthetünk vele egy csapásra: egyrészt olvasási szokásaink alapján (amelyekről a Facebook elég sokat tud, részben azért, mert látja, hogy mit olvasunk el a közösségi hírfolyamból, részben pedig azért, mert más oldalakra is követi a felhasználóit) megtakarítja nekünk az eddig hírböngészéssel töltött időt, mert személyre szabott hírválogatást küld – értesítések formájában – készülékünkre, másrészt pedig az online tartalomgyártók sokszor alulfejlett és platform-inkompatibilis grafikai megoldásaitól, a lassan betöltődő és hirdetésekkel szabdalt oldalaktól is megkímél minket, mivel a saját, gördülékenyen használható felületére rakja ki az olvasnivalót. Ami az olvasónak előny, az természetesen a Facebooknak sem lesz hátrány: az átvett tartalmak innentől nem az előállítóiknak, hanem közvetlenül a Facebooknak termelik a klikket és a reklámbevételt.

A közösségi oldal gazdájának nem a mostani az első próbálkozása a hagyományosabb médiatartalmak gyártóinak részbeni megkerülésére: hasonló célt szolgált az egy hónapja elérhető Instant cikkek funkció is, amely hírfolyamba integrált, gyorsan betöltődő anyagokat szolgáltat, amelyek közvetlenül a Facebook szervereiről érkeznek a facebookos környezetre optimalizálva. Ehhez természetesen egy elég szoros együttműködésre van szükség a tartalom-előállítókkal, ám a végeredmény mégiscsak az, hogy a Facebook mások munkájából generál magának látogatottságot és oldalletöltést, erősítve azt az egyébként hamis, de a facebookozók egyre szélesebb köreiben elterjedt nézetet, hogy a közösségi oldal valójában maga az internet.

A Facebook átveszi a médiát Dado Ruvic / Reuters

A médiatartalmak és -bevételek megcsapolásával amúgy nemcsak a Facebook, hanem a Google is próbálkozik. Az egy hónapja bemutatott Accelerated Mobile ­Pages (gyorsított mobiloldalak) egyelőre a tesztelés és a partnergyűjtés fázisánál tart, de előbb-utóbb ebből is az lesz, mint a Facebook instant médiapótlójából: saját hírolvasó felület importált tartalmakkal, amelyek révén a Google végső soron mások tartalmaiból csinál üzletet. A felhasználó látszólag egyértelműen a nyertese ezeknek a fejlesztéseknek, hiszen okostelefonon még ma is elég nagy megpróbáltatás a hírfogyasztás. A Google és a Facebook itt látszólag azt a munkát végzi el, amit a kiadók elhanyagoltak: átülteti az anyagokat a hírfogyasztás egyre fontosabb csatornájának számító mobilokra.

Csakhogy nem önzetlenül, hanem pénzért teszi ezt, és amennyivel nő a bevétele az átvett cikkek környezetében, körülbelül annyi forrás fog hiányozni a tartalom-előállítók kasszájából – ami előbb-utóbb biztosan a tartalomgyártás színvonalának rovására megy. Ha a bevétel nem a tartalomgyártónál jelentkezik, akkor a tartalomkínálat felhígul, és az egyensúly eltolódik a kevés munkával előállítható, nem kontrollált, minimális utánajárást és feldolgozást igénylő kontentek felé, ami a média hagyományos tájékoztatási és kontrollfunkcióinak erodálódásával jár.

Hogy mindez nem csupán elméleti veszély, azt éppen a hirdetési bevételek alakulása bizonyítja: a mobilhirdetések világpiacán a ­Google már 35, a Facebook pedig 16 százalékos részesedéssel rendelkezik – kettejüké az összes költés több mint fele, miközben a tartalom-előállítás finanszírozásában elhanyagolható a szerepük.