Mivel az urbanizációnak nincs általánosan elfogadott tudományos meghatározása, e célból bevezették az agglomerációs index fogalmát. Ezt arra alapozták, hogy a világ 8500 nagyvárosának eléréséhez mennyi időre van szükségük a környéken lakóknak. Kiderült, hogy az emberiségnek valamivel több mint a fele egy óránál is kevesebb idő alatt bejuthat egy nagyobb városba (szárazföldi vagy vízi úton): a fejlett országok lakóinak 85 százaléka, a fejletlenekének 35 százaléka.

Az is kiderült, hogy a világnépesség 95 százaléka a szárazföld 10 százalékán koncentrálódik. Csak a teljes szárazföldi terület 10 százaléka tekinthető „távolinak”, vagy „eldugottnak”, ahonnan legalább 48 óra szükséges ahhoz, hogy lakói eljussanak a legközelebbi nagyobb városba.

Az adatok részben kedvezőek, részben nem azok. A városok léte nemcsak a nemzetgazdaságokra, hanem a világgazdaságra is óriási hatással van, hiszen a városok kínálják a legtöbb munkahelyet, a legjobb infrastruktúrát, oktatási, kulturális és egészségügyi központok, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a környezetükben lakók mennyi idő alatt érik el őket.

A város ugyanakkor tömérdek globális gond melegágya is: túlnépesedés, környezetszennyezés, szociális feszültségek.  Kérdés persze az is, hogy meddig maradnak az „eldugott” vidékek eldugottak, hiszen ezek a régiók még viszonylag érintetlen formában őrzik természetes állapotukat.