A képet persze árnyalja, hogy a bázis meglehetősen alacsony volt: egy évvel ezelőtt, röviddel a start után egymillió előfizetőt regisztráltak, onnan sikerült mára kétmillió fölé nőni.

Az ázsiai diktatúrában az utóbbi évben egyfajta óvatos mobilkommunikációs nyitás észlelhető, amiből ugyanakkor időnként visszavesznek. Idén januárban engedélyezték, hogy a külföldi turisták bevihessék magukkal a mobiltelefonjukat (ez korábban szigorúan tilos volt), sőt februártól átmenetileg internetezésre is használhatták a készüléküket, ha észak-koreai SIM-kártyát vásároltak. Ezt mostanra (nyilván nem függetlenül a rakétaválság eszkalálódásától) megtiltották. A nemzetközi hívás – beleértve a dél-koreai számok tárcsázását – mindvégig tilos volt.

A mobilon továbbra sem hozzáférhető észak-koreai internettel szakértők szerint amúgy nem sokat veszítenek a turisták. Az elszigetelt országban a "világháló" csupán néhány állami propagandaoldalból, illetve erősen ellenőrzött és korlátozott chat- és üzenőfunkciókból áll. A rendszer kiépítése és működési elve nagyjából az ellentéte annak, ahogyan az internet más helyeken működik: szándékosan úgy alakították ki, hogy könnyű legyen kontroll alatt tartani és szükség esetén "lekapcsolni".