A logikus lépéseket és „látványkormányzási” elemeket ötvöző összevonás nem nélkülözi az Orbán-kabinet idején megszokottá vált államszervezési jegyeket: akadnak kivételek, akiknek valamiért mégsem kell betagozódniuk az egységes szervezetbe, és több pénz, illetve a kutatási infrastruktúra fejlesztése helyett az intézményeknek egyelőre be kell érniük az új cégérrel, lemondva egyúttal az eddigi önállóság nagy részéről is. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) január óta üzemel, a gödöllői székhelyű centrumhoz tizenhárom agrár- és élelmiszer-gazdasági kutatóintézet, illetve négy, eddig nonprofit társasági formában tevékenykedő kutatóhely tartozik.

Része az együttműködésnek az állattenyésztési és takarmányozási, az erdészeti, az élelmiszer-tudományi, a gyümölcstermesztési, a halászati, a szőlészeti és borászati, a zöldségtermesztési kutatóintézet, illetve a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont (MBK), de kimaradt az integrációból a Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft., illetve az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. Egyes vélemények szerint a vezetők lobbiereje miatt, más információk szerint bizonyos földügyekkel összefüggésben.

A hivatalos álláspont mindenesetre az, hogy a szegedi intézetnek üzleti alapon kell működnie, ami teljességgel ellentétes az átszervezés fő irányával. Az újfehértói bázisnak pedig a többiekétől eltérő természetű, pontosabban nem körvonalazott feladatokat szánnak. A NAIK-ot átmenetileg megbízott főigazgatóként dr. Jenes Barnabás növényi sejtbiológus, a gödöllői Szent István Egyetem tanára, az MBK volt főigazgató-helyettese irányítja, a végleges vezetőket (a központ és a tagintézmények élére is) a szaktárca ígérete szerint szakmai pályázaton választják majd ki.

A központban 15 munkatárs dolgozik, az intézethálózatnak pedig összesen 720 alkalmazottja van (ebből közel 300 ténylegesen kutatással foglalkozik). Leépítést állítólag nem terveznek, bár az összevonás egyik indoka – az innovációs kapacitás „kritikus tömegének” létrehozása mellett – a gazdaságosabb működés, a párhuzamosságok megszüntetése. A pénzügyek mindenképpen jelentősen átalakulnak, az intézményfinanszírozást a projektalapú finanszírozás váltja fel (jelenleg 154 kutatási projekt fut a tagintézetekben). Belső vélemények szerint az átalakításnak az adna értelmet, ha a NAIK önálló költségvetési sorként jelenne meg a központi költségvetésben, a mostaninál érezhetően nagyobb támogatással. A 2014-es büdzsében még csupán egy „Agrárkutató intézetek” elnevezésű sor szerepel 1,8 milliárd forintos összeggel, ami nem jelent érzékelhető előrelépést a korábbi évekhez képest.

Duna-kutatás új nyomvonalon

Egyesülés vár az eddig különböző településeken, szétszórtan működő Duna-kutatókra is, akik hamarosan összeköltözhetnek, megkapják ugyanis az Akadémia egy megüresedett épületét. Ettől az MTA vezetése azt várja, hogy a két éve létező Duna-kutató Intézet új sebességre kapcsolhat. 2012-ben az MTA intézethálózatának átszervezéseként a kutatóintézetek többségét nagyobb egységekbe, kutatóközpontokba tömörítették, aminek némi gazdasági és tudományszervezési logikája is volt. Ennek keretében alakult meg az Ökológiai Kutatóközpont, mely a Vácrátóton lévő Botanikai és Ökológiai Intézetet, a Tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetet és a máig több telephelyen működő Duna-kutató Intézetet fogja össze.

Utóbbi elődje, a Duna-kutató állomás évtizedekig az ELTE gödi ingatlanán működött és többek között vízkémiai és anyagforgalmi mérésekkel, botanikai és zoológiai kutatással foglalkozott. Dolgoztak kollégáik az állomás anyaintézményének számító vácrátóti intézetben is, és amióta a VITUKI-t megszüntették, az onnan a Duna-kutató Intézethez csatlakozó biológusok is egy gödi ingatlanban folytatták munkájukat. Emellett lágymányosi campusán az ELTE is helyet biztosított a Duna-kutató munkatársainak. Sőt, 2011 óta a debreceni Atommagkutató Intézet épületében elhelyezett Tisza-kutatók is az intézet osztályaként működnek.

Most azonban, hogy az MTA újonnan átadott Természettudományi Kutatóközpontjába költözött egyebek mellett az Enzimológiai Kutatóintézet is, az általuk kiürített, 1300 négyzetméteres Karolina úti ingatlant Pálinkás József a Duna-kutató Intézet elhelyezésére biztosította. Így várhatóan még áprilisban a szétszórtan dolgozó szakemberek (természetesen a Debrecenben maradó Tisza-kutatók kivételével) közös otthont kaphatnak – tájékoztatta lapunkat Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, aki az új intézetnek is vezetője.

Az átköltözés mindössze néhány tízmilliós költséget jelent, ám az új helyen jelentősen javul a műszerpark egy új 55 milliós, országosan is kiemelkedőnek számító elektronmikroszkóppal. Ilyen infrastrukturális háttérrel könnyebb lesz európai kutatási támogatásokra is pályázni és a tudományos színvonal javulását is várja az igazgató. Emellett több publikációt neves szaklapokban, de remélhetően a társadalom számára is jobban láthatóvá válik a Duna-kutatás, hiszen a folyó áradásainak hatásaitól kezdve a Duna-szabályozással összefüggő és a hajózással kapcsolatos felvetéseken keresztül a paksi bővítés várható következményeivel bezárólag számos ökológiai kérdés merülhet fel, melyekre az intézet kutatóinak kell választ adniuk. (P. I.)

„A kritikus tömeg felé”