Az okostévé (saját operációs rendszerrel rendelkező, internetképes televízió) eddig a felhasználói fenntartások és rossz tapasztalatok miatt terjedt a vártnál lassabban: ahány márka, annyi (vagy annál is több) szoftverplatform, nehezen átlátható menük, nehézkes navigáció, alaposan elrejtett szolgáltatások – ez nem az, amire a jellemzően 100 ezer forint fölötti árért számít az ember. Az Android viszont kihúzza az „okostévé-buta felhasználó” konfliktus méregfogát: ismert, jól dokumentált, viszonylag logikus és széles körben elterjedt rendszerről van szó, nagyon gazdag alkalmazásválasztékkal és optimális kapcsolódási lehetőségekkel (utóbbi annyit jelent, hogy az androidos tévé gond nélkül kommunikál az androidos telefonnal és tablettel – nem mellesleg az iPhone-nal és az iPaddel is).

Hogy akkor miért nem találták ki korábban, vagy miért nem rögtön ebbe az irányba indultak el a smart tévégyártók, azon lehetne morfondírozni, az viszont bizonyos, hogy az Androidot használó okostévék eljövetele alapvető változást hozhat a tévépiacon. Az áttörést nyilván megnehezíti majd, hogy az első fecskék a magasabb árosztályban érkeznek – a felsőkategóriás Ambilight-széria egyes modelljei kapják meg az Androidot –, de kedvező fogadtatás esetén várhatóan viszonylag gyorsan kialakul majd egy teljesebb androidos portfólió, amelyben már belépő szintű modellek is lehetnek.

Az Android nemcsak népszerű, hanem – a ma használt okostévé-oprendszerekhez képest – gyors is, ami többek között azt jelenti, hogy az androidos tévék játékgépként is sokkal jobbak lehetnek a versenytársaiknál (ne becsüljük alá ennek a jelentőségét: az okostévék közel felét rendszeresen használják játékra is). Ráadásul az elérhető ingyenes és fizetős játékok választéka is egy csapásra kibővül, sőt szinte végtelenné válik. Az Android automatikus hozzáférést jelent a Google Play alkalmazásbolthoz, ahol a játékokon túl zenéket, korábban sugárzott tévéműsorokat és streamelt adásokat is találhatunk.

Az idei Las Vegas-i CES-en kínai tévégyártók – a Hisense és a TCL – már bemutattak néhány androidos modellt, és létezik olyan set top box is, amellyel bármelyik (akár buta-) tévé is Android-képessé tehető. Az Ambilight Android premierje azonban mindenképpen korszakhatár lesz, hiszen neves, ráadásul európai gyártók még nem léptek erre a piacra, illetve az európai android-tévépiac egyelőre nem is létezik. Maga az irány azonban egyértelmű: a készülékkonvergencia folytatódását ma leginkább a szoftverek akadályozzák, és ez a gát már nem maradhat fenn sokáig. Egyre valószínűbb, hogy a közeli jövőben az infokommunikáció központi hardvere, illetve vevőkészüléke a telefon lesz, és a különböző kijelzőkön ugyanazt az „adást” (filmet, játékot, zenét, irodai programot stb.) élvezhetjük majd, ehhez azonban azonos, vagy legalábbis egymással könnyen kommunikáló operációs rendszerekre van szükség.

Már a rádió is

A tévéknél ismertetett okokból az Android az autórádiókba is beköltözik: már Magyarországon is kapható olyan érintőkijelzős „okosrádió”, amely a Google által kifejlesztett mobil operációs rendszert használja. A Parrot Asteroid Smart kezelésével mindenki elboldogul, aki használt már androidos mobilt, a beszerelése azonban egy fokkal bonyolultabb egy alaprádióénál, és ennek megfelelően valamivel drágább is. Utóbbi a készülékre is igaz: konzollal és szereléssel együtt 300 ezer forint körüli árral kell számolni a 6,2 hüvelykes képátlójú, navigációra, filmnézésre és játékra is alkalmas készülék esetében. Természetesen itt is léteznek az internetről rendelhető olcsóbb kínai vetélytársak, akár már 60-70 ezer forinttól, de a beszerelés azok esetében sem ingyenes, és a garancia érvényesítése is nehézkesebb.

Az androidos Ambilight okostévé a januári CES-en