A Voyager szondák felvételei alapján azt is sejteni lehetett, hogy sok és nagy kiterjedésű tó is van a hold felszínén, de erről egyértelmű bizonyítékot a Cassini felvételei szolgáltattak.

Ezek alapján korábban már feltételezték, hogy a tavakat szénhidrogének alkotják, mégpedig etán, ám újabban kiderült, hogy legfőképpen metán. A Titánon uralkodó mínusz 178 Celsius-fokos hőmérséklet ellenére e szénhidrogének folyékony halmazállapotúak.

Jó ideig a Cassini olyan szögből látott rá a tavakra, hogy nem lehetett egyértelműen eldönteni, vajon száraz medrek, vagy van is bennük valami folyékony anyag. Nos, most már tudják, hogy van, ráadásul – mivel a folyadék rendkívül tiszta és átlátszó – radarral mélységet is tudtak mérni. E szerint a holdon 160-170 métermély tó is van. Becslések szerint a Titán legnagyobb tavában negyvenszer annyi szénhidrogén van, mint a Föld teljes kőolajkészlete.

A radarmérések alapján kiderült, hogy az egyik legnagyobb tó, a déli sark közelében elterülő, kereken 15 ezer négyzetkilométer területű Ontario Lacus felszíne szinte tükörsima, legföljebb három milliméternyi egyenetlenségek tapasztalhatók rajta. Az Amerikai Geo fizikai Unió december közepén tartott ülésén újabb különös bejelentés hangzott el.

A Cassini radarjai megvizsgálták az északi régiókat is, és kimutatták, hogy a hold északi sarkvidéke környékén elterülő Ligeia Mare felszíne még simább; egyenetlenségei egy milliméteresek, magyarán, a tavak gyakorlatilag nem hullámzanak. Mindez annak fényében különös igazán, hogy a holdon erős szelek fújnak. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a Titán gravitációja lényegesen kisebb a Földénél, a légköre viszont négyszer sűrűbb, mint bolygónké; ezért ahhoz, hogy a szél számottevő felszínformáló hatást tudjon kifejteni, sokkal nagyobb erősségűnek kellene lennie, mint a Földön. Azt is feltételezik, hogy a folyadék olyan sűrű, viszkózus, mint a méz. A tavak simasága és kiterjedése a kutatók feltételezése szerint csupán szezonális lehet. Egy pillanatkép sokkal hosszabb a Titánon, hiszen a holdon egy év harminc földi évnek felel meg. A Cassini műszerei jelenleg a hold északi féltekéjén egy tél végi állapotot figyelnek meg. A Titánon rövidesen beköszönt a tavasz, ám az igazi izgalmakat a nyár ígéri. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a tavak elpárolognak-e magasabb napállás esetén, vagy pedig feltöltekeznek metánnal, mely eső formájában hull a felszínre. A Titán időjárása nagy vonásaiban emlékeztet a Földére, hiszen van „hidrológiai” ciklusa, vannak felhői, melyekből eső esik, amelyet nem vízcseppek alkotnak, hanem szénhidrogén-molekulák.

Hatalmas kiterjedésű metántó a Titán északi sarkvidékén hamis színes felvételen