Küldd szabadságra a májadat!
Ki a cigarettát dobja el, ki a karcsúság oltárán áldoz, és ugyancsak nem kevesen, különös tekintettel az ünnepi tobzódásra, felhagynak az alkoholfogyasztással, legalábbis kihagynak egy hónapot (száraz január). Aztán jön a február, és akár a szobafenyő, elszárad az akarat, és minden folytatódik tovább…
De mégis, mi történik abban az egy hónapban? Mi van, ha valaki valóban nem fogyaszt egyetlen csepp alkoholt sem? Az önkéntes lemondás célja a májnak mint anyagcserénk szempontjából fontos szervnek a kímélete volna, hiszen az alkohol és a májbetegségek kóroki kapcsolata közismert. Hazánkban a helyzet különösen súlyos; májzsugorban évente kb. 5500 ember hal meg. Hogy van-e az időleges absztinenciának védő szerepe, eddig senki sem vizsgálta.
Nos, a New Scientist c. tudományos lap 14 munkatársa (egyikük sem alkoholista, csak „szokványos” fogyasztó) a londoni Royal Free Hospitalban a múlt év októberében különleges kísérletnek vetette alá magát. Tízen egy hónapon át nem ittak, míg a többi négy megmaradt a „normál” alkoholizálásnál. A vizsgálatot a májbetegségek specialistája, a University College London Medical School munkatársa, Rajiv Jalan vezette.
A vizsgálat elején felmérték a kísérleti alanyok egészségi állapotát, életviteli kérdőívet töltöttek ki, vért vettek tőlük és hasi szerveiket ultrahanggal vizsgálták meg, ez utóbbi segítségével a máj zsírtartalmát állapították meg. Egy hónap múlva mindezt megismételték.
„Nagyon izgalmas, amit találtunk” – mondta elöljáróban Jalan professzor, amikor a kísérleti alanyok az eredmények ismertetésére összegyűltek.
A folyamatos alkoholfogyasztóknál nem állt be semmiféle változás, annál inkább azoknál, akik betartották az időleges absztinenciát. A változások minden vizsgált paraméterben pozitívak voltak, és minden egyes kísérleti alanynál tetten érhetőek voltak.
A máj zsírtartalma jelentős mértékben, 15-20 százalékkal csökkent. Ez nagyon fontos: a zsír túlzott jelenléte („zsírmáj”) gyulladásra hajlamosít, ami kötőszövetes elfajuláshoz (fibrózishoz), illetve májzsugorhoz vezethet. Kedvezően alakult a teljes zsíranyagcsere is, a vér koleszterinszintje öt százalékkal lett kevesebb.
Az éhgyomorra mért, amúgy normál tartományban levő vércukorérték ugyancsak jelentősen, átlagosan 23 százalékkal csökkent. („Ezt még senki sem vizsgálta korábban”, hangsúlyozta Kevin Moore londoni hepatológus.) Valószínűleg itt arról van szó, hogy alkoholmegvonás alatt a sejtek inzulinérzékenysége fokozódik.
A kérdőíves értékelés szerint javult a kísérleti alanyok alvásminősége és koncentrációs készsége, továbbá nőtt a munkabírásuk. Egy hónap alatt testsúlyuk is két százalékkal csökkent.
A vizsgálatot értékelve Jalan professzor kiemelte, nem lehet tudni, hogy a pozitív változások mennyi ideig maradnak meg (napokig? hónapokig?), azaz jár-e az átmeneti alkoholmegvonás hosszú távon haszonnal. Nagyon valószínű, hogy nem.
Bár tudományos értékelés szempontjából kevés volt a kísérleti alany, annyi mégis bizonyítottnak vehető, hogy egy hónapos teljes alkoholmegvonás mellett nem alkoholistákon a máj zsírtartalma, a vércukor- és koleszterinszínt jelentősen csökken. Mindez egyetlen hónap alatt, tehát igen gyorsan következik be. A számmal kevéssé mérhető paraméterek (pld. koncentrálókészség) ugyan szubjekív adatnak minősülnek, de figyelemre méltóak. A New Scientist a vizsgálati beszámolót – nem véletlenül – január 1-jén közölte. A másnapi szerkesztőségi közlemény kiemeli, érdemes volna a kísérletet nagyobb létszámmal megismételni. Az írás külön figyelmet szentel a résztvevők ama észrevételének: ha visszatértek is az alkoholfogyasztáshoz, az eredmények ismeretében meggondoltabbak lettek, kisebb adagokra álltak át.
És ez egyáltalán nem ment nehezen.
