Megmenekültek a „jégturisták”
(A 22 fős legénység a fedélzeten maradt.) Az orosz hajó egyébként olyan helyen járt, amely jól hajózható a déli félteke nyarában, de a hirtelen feltámadt szél az Akagyemik Sokalszkijt jégtáblák közé szorította. A 74 utas és kutató az egy évszázaddal korábbi ausztrál déli-sarki expedíció megismétlésére vállalkozott. A hajót fogva tartó jég a Mertz-gleccser keleti partjának közelében sodródott, ám a hirtelen feltámadó szél az éppen arra járó hajó köré halmozta fel azt. Ez a vidék egyébként nem először szerepel a hírekben. 2010-ben egy Luxemburg méretű, úszó jégmező egy hasonlóan nagyméretű jéghegyet szakított le a Mertzgleccser 160 kilométeres, tengerbe nyúló nyelvéről az Antarktiszon. Ezt a váratlan jelenséget is a globális klímaváltozás számlájára írták, amely az Antarktiszon is hirtelen időjárási helyzeteket okoz.
A jeges kontinensről az elmúlt évszázad alatt sokat megtudtunk, például azt, hogy sűrű trópusi erdő boríthatta 52 millió évvel ezelőtt, amelynek az a magyarázata, hogy akkoriban kétszer annyi szén-dioxid volt a légkörben, mint napjainkban. A Frankfurti Egyetem és Klímakutató Központ (BiK) munkatársai által 2012-ben a Nature-ben arról írtak, hogy akkoriban a mainál több tíz Celsius-fokkal melegebb volt. Jörg Pross paleontológus meggyőződése, hogy azokért az éghajlati viszonyokért a légkör magas szén-dioxid-tartalma és a meleg tengeráramlatok a felelősek. „Ha változatlan ütemben halad a széndioxid-kibocsátás a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével, néhány évszázadon belül újra elérjük az akkori légköri koncentrációt” – figyelmeztetett Pross. A jégtömegek olvadásának üteméből ítélve a kutatók szerint a tengerek szintje hosszú távon 70-80 méterrel elkerülhetetlenül megemelkedik. Ha ez bekövetkezik, akkor Németország nagy része a víz alá kerül. Pross szerint Észak-Németországot elárasztja a víz, Köln harminc méterrel lesz a víz alatt, Mainzból és Lipcséből kikötőváros lesz. Az amerikai keleti part teljesen víz alá kerül, a New York-i Szabadság-szoborból pedig mindössze húsz méter állhat majd ki. Úgy tűnik, hogy az Antarktiszon jó ideje melegszik a klíma. A Nature című folyóiratban 2012-ben a Déli-sark északra nyúló félszigetéről közölt tanulmány arra mutatott rá, hogy a jelenleg tapasztalt, évszázados 2,6 Celsius-fokosmelegedési ráta „szokatlan”, de korántsem példa nélküli a félsziget történetében. A brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) szakemberei szerint a hatszáz évvel ezelőtt kezdődött és feltehetőleg az erős szelek, illetve óceáni áramlatok okozta felmelegedési folyamat következtében a selfjegek – a parti síkságról a tengerbe benyúló jégtömegek – jóval sebezhetőbbé váltak az 1920-ban megindult gyorsabb hőmérséklet-emelkedéssel szemben. Az elmúlt években a félszigetet övező selfjegek jelentős része, köztük a Larsen A és B is feldarabolódott – becslések szerint nagyjából 25 ezer négyzetkilométernyi jég veszett oda.
Az Antarktisz titkainak egyik hazai kutatója, Nagy Balázs geográfus háromszor járt a távoli kontinensen. Az ELTE docense szerint az Antarktisz nem egyenletesen melegszik. Egyes részeken a változás sokkal nagyobb – ilyen az antarktiszi félsziget –, míg a kontinens belsejében, vagy a kelet-antarktiszi régióban (itt rekedt meg az orosz hajó) sokkal kisebb. A változás a csapadékviszonyokban is tetten érhető. A kontinens belsejére évente 50 milliméternyi csapadék hullik, a partvidéken 500-600 mm, ám a félszigeten 2000 mm-re nőtt az égi áldás mennyisége. Nagy Balázs szerint ezen csapadékbőség hatására lokálisan jelentősen növekedhet a sarki jég mennyisége.
Tavaly áprilisban ezt a nézetet erősítő hír látott napvilágot: a klíma melegedése növeli az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedését. A Nature Geoscience című folyóiratban publikáló szakemberek szerint a paradox jelenséget az Antarktisz selfjegeinek olvadozó aljáról felszabaduló, viszonylag hideg édesvíznyalábok okozhatják. Ennek az olvadt víznek viszonylag alacsony a sűrűsége, ezért felhalmozódik az óceán legfelsőbb rétegén. A hideg felszíni vizek ezután könnyebben újrafagynak az őszi és téli hónapok során. A Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) kutatócsoportja szerint ez magyarázatot ad a megfigyelt nagyfokú jégkiterjedésre. A KNMI kutatói úgy vélik, hogy a jelenség várhatóan folytatódik a jövőben.
