A járművet meglehetősen vandál módon helybenhagyók demonstrációnak szánták az akciót: egyértelművé kívánták tenni, hogy féltik a munkahelyüket a robotoktól. Két héttel korábban hasonló támadás történt ugyanott – akkor egy másik, szintén robotikában (is) utazó technológiai cég, az Apple volt a kiszemelt célpont.

Olcsóbb, mint a kézi munka

A félelem tehát kétségkívül létezik, ám annak eldöntéséhez, hogy mennyire reális, nem elegendő az elmúlt hónap híreit átböngészni. A Boston Dynamics gyártmányaitól (amelyek közül a robotkutya és a robotmacska a legismertebb) egyelőre legfeljebb a katonáknak és a kommandósoknak lehet okuk tartani, bár elvileg például a katasztrófavédelemben is bevethetőek lesznek.

Viszont a Google nyilvánvalóan nem azért gyűjtött be egy komplett robotportfóliót, hogy katonásdit játsszon vele: a vállalatnál hagyományosan a polgári alkalmazások állnak a fejlesztések középpontjában, és a bevásárlással kapcsolatban a legóvatosabban éppen a majdani hadiipari üzletekről nyilatkoztak (egészen pontosan azt, hogy a meglévő ügyfeleket nem hagyják cserben, de újabbakat már nem akarnak gyűjteni ezen a területen).

Viszont akad az új szerzemények között ipari robotkar- és robotkamera-gyártó, illetve humanoid kiszolgáló robotokat fejlesztő műhely is – utóbbiak éppen a nagy volumenű és alacsonyabb képzettségű álláshelyeket (biztonsági őrzés, betegfelügyelet, otthoni ápolás, szalag melletti szerelőmunka stb.) generáló ágazatokat foglalhatják el az emberek elől.

Az Apple, amely az elmúlt években több mint tízmilliárd dollárért vett robotokat, a robotikával kapcsolatos találmányokat és kisebb cégeket, egyelőre főleg a raktározás és a logisztika területén számol fel munkahelyeket a robotok segítségével, de például a Philips már megkezdte az összeszerelő kézi munka gépesítését is. A holland vállalat egyik kínai üzemében négyszáz munkás állít össze villanyborotvákat. De ugyanilyen villanyborotvák készülnek a cég hollandiai gyárában is, ahol 128 robotkar végzi el ugyanazt a munkát, hús-vér emberek pedig csak az adminisztráció és a karbantartás területén dolgoznak.

A Philips eredményeit világszerte riadtan figyelik: csak az USA-ban több százezer olyan egyszerű összeszerelő munkára épülő állás van, amelyeket immár bármikor le lehetne cserélni robotokra. És a robot nagyon veszélyes konkurens: akár heti hét 24 órás műszakot is vállal (sőt, ha már megvásárolták a berendezést, az a legjobb, ha folyamatosan működik és termel). Nem hibázik – csak ha elromlott –, nem megy szabadságra és nem sztrájkol.

Kínában ma még nem éri meg a sok szimpla műveletből álló összeszerelést robotokra bízni (de Hollandiában már ma is jó üzlet), csakhogy a kínai átlagbér folyamatosan nő, az egy robotra jutó fejlesztési és gyártási költség pedig rohamosan csökken – néhány éven belül a két görbe keresztezni fogja egymást, és akkor a szalag mellett dolgozókra többé az ázsiai országban sem lesz szükség.

A Philips már tavaly bejelentett olyan terveket, hogy az évtized közepe táján több mint egymillió termelő robotot állít munkába Kínában, ami nagyjából ugyanennyi (vagy még több) munkahely elveszítését jelenti. A következő hullám pedig majd akkor jön, amikor maguk a kínaiak kezdenek el termelő és összeszerelő robotokat gyártani: erre is sor kerül majd, még ebben az évtizedben. A legnagyobb bérösszeszerelő, a Foxconn hivatalosan még nem nyilatkozott robotizálási szándékokról, ám a vállalatnak egyre több gondot okoznak a munkabeszüntetések és a béremelési követelések, emellett pedig a versenytársak hasonló lépései is kikényszeríthetik az átállást, ha a robotmunka olcsóbb lesz, mint az emberi.

Hasonló tempójú átalakítás néhányszor már végbement az emberiség történetében: az első talán az ipari forradalom és a gépesítés idején, a legutóbbi pedig akkor, amikor a mezőgazdaságban teret nyertek az iparszerű módszerek (akkor következett be az a máig ható változás, hogy az agrárszektor gyakorlatilag elveszítette foglalkoztatási potenciálját: a mezőgazdaságban dolgozók aránya az átlagosnak számító egyharmad körüli szintről 1-3 százalékra zuhant, és ott is maradt). Jelenleg a fejlett országokban a raktározás és az elosztás az a terület, ahol a leggyorsabb a robotizáció, de például a kalauzokat és az ellenőröket, az analitikusokat, sőt a tesztmérnököket is egyre gyakrabban pótolják robotokkal.

Természetesen maga a robotipar is teremt munkahelyeket: egy tavalyi felmérés szerint akkor 150 ezren dolgoztak az ágazatban, ami talán még egy százaléka sincs a robotok által betöltött állásoknak. Hogy a feltartóztathatatlannak tűnő folyamatban mi lesz a Google szerepe, azt talán még a cég Mountain View-ban lévő központjában is csak sejtik, az viszont bizonyos, hogy a vállalatnál – döntően szellemi területen – dolgozók állásai egyelőre még biztonságban vannak.