Jáde nyulat a Holdistennő hozta
A holdszonda az első Kínából indított űreszköz, amely simán leszállt egy másik égitesten. A kínai űrkutatás eddigi legösszetettebb programjáról van szó, amelyben egy idegen égitesten távirányítással vezérelnek egy önjáró űreszközt bolygóközi feladatokra alkalmas kommunikációs hálózat segítségével. És ha ehhez hozzátesszük, hogy idén júniusban Kína az ötödik sikeres emberes űrutazását hajtotta végre, könnyen belátható, hogy az ázsiai nagyhatalom rohamléptekkel próbálja behozni ezen a téren több évtizedes lemaradását.
A Luna–24 szovjet holdszonda 1976-os leszállása után 37 évvel a mostani kínai holdszonda az első ember alkotta űreszköz, amely landolt a Holdon. Az eltelt évtizedekben csak olyan űreszközök érték el égi kísérőnk felszínét, melyek előre eltervezett módon – becsapódtak. A Luna–24 volt egyébként a legutolsó szonda, amely talajmintát vett a Holdon. A szovjet holdszonda 1976. augusztus 18-án érte el a felszínt, és a szovjet holdprogram legnagyobb mennyiségű anyagmintájával, 170 gramm holdkőzettel tért vissza. A Chang’e–3 Kína automata űreszközös holdprogramjának második fázisát jelenti. Előzőleg (2007-ben és 2010-ben) két másik szondát küldtek égi szomszédunkhoz, amelyek pályára álltak körülötte, és távérzékelési módszerekkel vizsgálták. A reménybeli harmadik stádium egy talajmintát visszahozó űrszonda.
A kínai holdszonda – az egész berendezés 1,2 tonna, a holdjáró 140 kilogramm – a Szivárvány-öböl nevű térségbe érkezett. Ez a holdvidék egy viszonylag fiatalabb terület, amelyet az is mutat, hogy csak néhány nagyobb becsapódási kráter van rajta, és a felszín viszonylag sima a Hold más vidékeihez képest. Az egy helyben állomásozó leszállóegység a tervek szerint legalább egy éven keresztül üzemképes maradhat. A holdjáró fedélzeti műszerei az elképzelések szerint három hónapig működnek. Ennyi idő alatta Jáde nyúl várhatóan mintegy három négyzetkilométernyi területet mér fel, legfeljebb tíz km-es távolságba jutva a leszállás helyétől – a kínai holdjáró csúcssebessége óránként 200 méter. A holdjáró energiaellátását napelemek biztosítják, de radioaktív plutóniumizotópot tartalmazó fűtőegységet is vitt magával.
A Jáde nyúl nevű holdjáró a nevét egy internetes szavazáson nyerte el – 3,4 millió voksoló közül 650 ezer javasolta, hogy a kínai mitológiában szereplő Holdistennő (Chang’e) háziállataként szereplő nyúl nevét viselje a holdjáró. A kínai mitológiában Chang’e holdistennő ellopta és lenyelte a halhatatlanság mágikus elixírjét. A Holdra repült, ahol ma is él fehér nyulával együtt.
A mostani lépéssel Kína tovább erősítette űrnagyhatalmi pozícióját az Egyesült Államok és Oroszország mellett. Ennek megfelelően írta a kínai sajtó, hogy az ázsiai nagyhatalom az „űrjáró nemzetek klubjának” állandó tagjává lépett elő, az expedíciók történetében eddigi legnagyobb teljesítményét nyújtva – olvasható a Hszinhua hírügynökség kommentárjában. Kína ezt ráadásul úgy hajtotta végre, hogy teljes mértékben kínai innovációra hagyatkozott, az űrszonda sikeres holdra szállása Kínát immár űrjáróként is magabiztossá teszi. A landolás nemcsak a kelet-ázsiai ország számára áttörő fontosságú, annak nemzetközi jelentősége is óriási, a Chang’e ugyanis a Szivárvány-öbölbe érkezett meg, amelyet korábban még egyetlen nemzet sem térképezett fel – idézte a kínai hírügynökséget az MTI. Arra is kitértek, hogy a Hold felfedezésére induló összes nemzetközi próbálkozásnak kevesebb mint a fele volt sikeres, Kína pedig legelőször mindössze hat évvel ezelőtt kezdett egy ilyen misszióba. Az ázsiai ország hosszabb távú űrtervei között szerepel az emberes holdutazás is, de ez legkorábban a 2020-as évtized közepére várható.
Frey Sándor csillagász szerint nyilvánvaló, hogy a Chang’e–3 nem egy igazán fejlett, rengeteg különböző tudományos mérőberendezéssel felszerelt csúcsmodell, de mégiscsak a kínaiak első lépése egy idegen égitest felszínén. És nem elhanyagolható az a tény, hogy simán és tervszerűen le tudtak szállni, és a program eddig kitűnően halad. Tudományos szempontból a legtöbb várakozás a rover által vitt radarberendezés munkáját kíséri. Az 1970-es években ez a technológia még nem állt rendelkezésre, így a mostani lesz az első alkalom, hogy a Hold felszíne alatt akár 100 m-es mélységből is közvetlen információt szerezzenek egy a helyszínen működő berendezéssel.
