Gu Ji-dong, a kínai űrhajósprogram vezetőjeként arról tájékoztatta az amerikai űrkutatási konferencia résztvevőit, hogy Kína már 2018-ban megkezdi első, moduláris szerkezetű űrállomásának kiépítését. Addig azonban a tervek szerint még két egymodulos űrállomást (a Tienkung–2-t és a Tienkung–3-at) is pályára állítanak, hogy az egyes modulokat külön is kipróbálják, működésüket és fenntartásukat jobban megismerjék.

A nagy kínai űrállomást – alapmoduljának 2018-as indítását követően – 2020-ban és 2022-ben egy-egy tudományos kutatómodullal bővítenék, melyekben 13 fedélzeti laboratórium fogadná a kutató űrhajósokat, a modulok külső részén pedig Föld-megfigyelésre, űrcsillagászatra és sugárzástani kísérletek elvégzésére alkalmas platformok kaphatnak helyet. (Számos tervben egy negyedik, ún. kiszolgáló modul is szerepel.) Gu szerint elsősorban élettani és űrfizikai kutatásokat végeznek majd az űrállomáson, amely képes lesz valamennyi, a Nemzetközi Űrállomáson jelenleg is folyó kísérletnek otthont adni.

A tudományos egységeket már részletesen megtervezték, sőt az első 200 kísérletet is kiválasztották. Jelenleg már a modulok végső megtervezésének fázisában járnak, s az alapmodul építése is néhány éven belül megkezdődhet. Bár a Nemzetközi Űrállomás programja még korántsem ért véget, sőt még több modullal bővül a következő években, a jelenlegi megállapodás értelmében 2020-ig biztosítható a működése. Várható ugyanakkor, hogy üzemidejét újabb 5 évvel meghosszabbítják (korábban 2015-ig tervezték működtetni), ám sokkal tovább a legrégibb modulok elöregedése miatt erre nem lesz lehetőség. S ha programja befejeződik, Kína rendelkezhet az egyedüli modulűrállomással. Ugyanakkor orosz tervek szólnak újabb orosz űrállomás építéséről. Ezek szerint a Nemzetközi Űrállomás felhasználható orosz moduljait leválasztanák, s azokhoz újabbakat csatlakoztatva egy, felépítésében a korábbi Mir (és a majdani kínai) űrállomáshoz hasonló komplexum jönne létre. Így talán Kína mellett Oroszország is folytathatná a Föld körüli pályán történő kutatásokat. A Nemzetközi Űrállomás program további szereplői moduljaikat az amerikai szegmenshez csatlakoztatták, az amerikaiak viszont jelenleg nem tervezik a Föld körüli pálya ilyen fölhasználását. Kérdés tehát, hol folytatják munkájukat az európai, a japán és a kanadai űrhajósok.

Az Egyesült Államok a jelenlegi tervek szerint inkább kisbolygót vontatna Hold körüli pályára, hogy annak összetételét, kialakulását emberes küldetések során tanulmányozza, majd néhány évtizeddel később a Marsra szeretnének embert küldeni. A Föld körüli térséget „átadnák” Kínának és az oroszoknak – no meg az űrturizmussal foglalkozó amerikai vállalkozásoknak.

A 2022-re kiépülő kínai űrállomást 2032-ig tervezik üzemeltetni, utána Kína is elsősorban a Holdra koncentrálna; bejelentett hivatalos terveik szerint ugyanis a Holdon szeretnének kutatóbázist létesíteni. Amíg azonban működik, külföldi kísérleteket és talán külföldi űrhajósokat is szívesen fogadnak. Azt nem tudni, vajon ez az amerikai űrhajósokra is vonatkozhat-e, hiszen épp az Egyesült Államok volt az az ország, amelyik a kilencvenes években többször is megvétózta a kínaiak részvételét a Nemzetközi Űrállomás programjában. A kínai űrállomást a már bevált Sencsou űrhajó látná el űrhajósokkal, illetve teherűrhajót is építenének, amely 6 tonna utánpótlást volna képes a fedélzetre juttatni. A legénység három főből állna, akik hat hónapos turnusokban váltanák egymást. A bázist ugyan 2022 előtt is meglátogatnák, egyelőre úgy tűnik, hogy folyamatosan csak a teljes kiépítést követően lesz lakott az űreszköz.