Cselgáncs és atomi részecskék
Történt, hogy a nagyapa, Szaszaki Kicsiszabúró mester a Párizsban, Rómában és Szentpéterváron diplomata és kártyabajnok, pénzét bőkezűen szóró, lóversenykedvelő világfi, Szemere Miklós közbenjárására 1906 márciusában hazánkba érkezett. Szemere ugyanis arra kérte Kano Dzsigoró nagymestert, hogy Japánból küldjön dzsúdóoktatót Magyarországra. Kano nagymester Szaszaki Kicsiszabúrót választotta, akiről úgy gondolta, hogy személyisége és fekete öves dzsúdófokozata alkalmassá teszi a feladatra.
Szaszaki mester Magyarországon lelkesen fogott az oktatáshoz, tanítványai közül sokan azonban túl nehéznek találták a gyakorlatokat, és a BEAC-pályán tartott három hónapos tanfolyam végére a kezdeti 60 résztvevőből mindösszesen csak hatan maradtak. Szaszaki mester felismerte, hogy a dzsúdó meghonosításához tankönyvre van szükség. Ezért írta meg Djudo című könyvét, meg azért is, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Európa valamennyi országában megismerjék a küzdősport lényegét.
Könyve a világon az első, nem japán nyelven írt, a modern dzsúdót hitelesen ismertető szakkönyv. A korabeli híradások szerint Speidl Zoltán fordította magyarra (feltehetőleg német eredetiből) a könyvet, amely 1907-ben jelent meg. Szaszaki mester ezután Németországban egy herceg oktatója lett. (Könyve német változatának gépiratos szövegét Japánban a Kodokan Intézet könyvtára őrzi.) Európai oktatókörútját befejezve Szaszaki mester hamarosan visszatért Japánba, életét a továbbiakban a japán iskolarendszer megújításának szentelte, pedagógiai témában több mint 30 könyvet írt.
Unokája, Nagamija Sódzsi nem dzsúdótudása nyomán lett világszerte elismert ember. „Ahogy minden gyerek Japánban, én is dzsúdóztam a középiskolában, de hiába a családi tradíció, más irányba mentem. Nem értem el dan fokozatot, nem lett belőlem versenyző. 1967-ben a Tokiói Egyetemen szereztem diplomát, majd 1972-ben PhD-fokozatot az Osakai Egyetemen fizikából” – vázolta fel röviden pályájának elejét lapunknak Nagamija professzor.
A világ számos pontján dolgozó fizikus a New York-i Columbia Egyetem tanszékvezetőjeként alapította meg a PHENIX-kísérletet. De mi ez a kísérlet? A nehézion-fizikai kutatások súlypontja a New York közelében, Brookhavenben működő Relativisztikus Nehézion-ütköztető (angol rövidítéssel RHIC). Az itt folyó kutatások alapvető célja, hogy minél többet megtudjunk az univerzum ősanyagáról. A RHIC gyorsítónál négy egymástól alaposan eltérő detektorrendszerrel rögzítik az ütközések során fellépő jelenségeket – ezek egyike a PHENIX, amelyben 12 ország félezer kutatója dolgozik.
A világ vezető és leginkább feltörekvő tudományos hatalmai mellett Izrael, Svédország és mi magyarok vagyunk még tagjai az elit klubnak. (Csak, hogy lássuk, miről van szó: a PHENIX kísérleti eszközeinek összes súlya hatezer tonna, ezen belül a mágnesek és a detektorok 3314 tonnát nyomnak.) A RHIC gyorsítónál 2002-ben aranyatommag-nyalábokat ütköztettek aranynyalábokkal, az ütközésekben néhány pillanatra a Nap felszíni hőmérsékletét 300 milliószor meghaladó hőmérséklet lépett fel. A Brookhavenben dolgozó kutatók 2005-ben arról adtak hírt, hogy kísérleti adataik meglepő eredményt hoztak: a kvarkokból és gluonokból álló forró és sűrű anyagállapot nem gázként viselkedik, mint ahogy várták, hanem folyadékra emlékeztető tulajdonságai vannak.
Ezt a bejelentést tekintik az 1992 óta folyó PHENIX legfontosabb eredményének. „1992 és 1997 között irányítottam a PHENIX-kísérletet, de 14 éve már nem veszek részt a mindennapi munkában. Természetesen tartom a kapcsolatot egykori munkatársaimmal” – mondta lapunknak a japán professzor, aki tudott arról, hogy egykoron anyai nagyapja is megfordult Budapesten. 2005-ben egy magyarországi fizikuskonferencián arra kérte magyar fizikus barátait, Csörgő Tamást és Zimányi Józsefet, hogy amennyiben lehetséges, kutassák fel nagyapja magyar nyelven megjelent munkáját.
Zimányi József felesége, Zimányi Magdolna, a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) munkatársaként kiderítette, hogy ebből a könyvből egy példányt az Országos Széchényi Könyvtár őriz. A könyv elektronikus változata hamarosan megjelent az interneten, Nagamija professzor pedig reprint kiadást készíttetett belőle Japánban. 2005-től kétévente Budapestre látogat a japán professzor, december elején abból az alkalomból érkezett, hogy a magyarok éppen tíz éve részesei a PHENIX-kísérletnek. Ha már itt volt, a Magyar Judóért Érdemérem arany fokozatát is megkapta a Magyar Judo Szövetség elnökétől.
