A tavak fontos részei lehetnek a bizonytalan jövőjű és jelenleg vészesen olvadó grönlandi jégtakaró lecsapolódásának. Már évek óta ismert, hogy nyaranta a jég felszínén helyenként kisebb-nagyobb olvadékvíztavak alakulnak ki, vagy az olvadéka víznyelőkön keresztül lejut egészen a jég és az alapkőzet érintkezéséig. Feltevések szerint ez a víz síkosítóként működik, elősegítve és gyorsítva a gleccserek mozgását. A jég alatti tavak léte jól ismert az Antarktiszon, ahol eddig kereken négyszáz jelenlétét mutatták ki. Míg azonban a jeges kontinens szubglaciális tavai több tízezer vagy millió évvel ezelőtt teljesen elzáródtak a külvilágtól és a felszíni hőmérséklet állandóan nulla fok alatt van, a grönlandi tavak nyílt rendszerek részei, vagyis felülről kapják a vízutánpótlást, és alul meg is csapolódnak. A grönlandi tavak léte önmagában meglepő, hiszen eleve nem feltételezték a meglétüket. Ennek oka, hogy Grönlandon a jégtakaró vékonyabb, mint az Antarktiszon. Itt – vélték eddig – nem is maradhatott meg tó, mert a mélybe jutó víz, ha nem szivárog el nyáron, akkor megfagy. Az új felfedezés rácáfol erre, sőt a mérések szerint a tavak kiterjedése korábban a mai kétszerese-háromszorosa is lehetett.