Máig bizonytalan azonban, hogy Buddha pontosan mikor jött a világra. A születési helyeként tisztelt ősi település, Lumbini központjában kutató brit régészek néhány napja mindenesetre azt jelentették be, hogy a legkorábbinak vélt buddhista szentély maradványait fedezték fel. A szakemberek egy i. e. VI. századból származó faszerkezetet tártak fel a Maya Devi nevű templomban. Az Antiquity című folyóiratban közölt felfedezés lezárhatja a Buddha születési időpontjára vonatkozó vitát. (Az 1997-től az UNESCO világörökségi helyszínként is elismert Lumbini Katmandutól 300 km-re délnyugatra fekszik, az indiai határ közelében. A zarándokhelyet hosszú évszázadokra elfelejtették, újrafelfedezését 1896-ra teszik.)

Buddha születési idejére vonatkozó becslések egészen az i. e. 623-ig mennek vissza – ez szerepel a Lumbinit bemutató UNESCO-honlapon is –, de sok tudós úgy véli, hogy i. e. 563–483 között élt, mások az i. e. 390–340 közötti időszakot tartják valószínűnek. A Lumbiniben eddig feltárt legkorábbi buddhista épületek az i. e. III. századig, Asóka császár uralkodásának idejéig nyúlnak vissza – egy kőoszlopra vésett felirat szerint a császár járt a helyszínen. A Maya Devi-templomban ásó régészek – meditáló szerzetesek és zarándokok mellett – egy faszerkezetre bukkantak, amelynek közepén fedetlen, üreges rész tátongott. A szerkezet fölé épített későbbi téglatemplomokat is ezen központi hely köré emelték. A kormeghatározó eljárások szerint az ősi építményt valamikor az időszámításunk előtti hatodik században emelték. A Durhami Egyetem régészeként dolgozó Robin Coningham, a nemzetközi kutatócsoport vezetője szerint „ez a legkorábbi buddhistaszentély-lelet az egész világon”.

A hagyomány szerint Maya Devi királynő a lumbini kert egyik fájának ágába kapaszkodva hozta világra Sziddhártha Gautamát, aki később a Buddha („felébresztett” vagy „megvilágosodott”) nevet vette fel. Buddha életéről annyit lehet tudni, hogy huszonkilenc éves korában elhagyta házát, nejét és kisfiát. Aszkétává lett, hogy lelke nyugalmát megtalálja. Elhatározását négy, egymást követő élmény – egy életunt aggastyán, egy gyógyíthatatlan beteg, egy holttest és egy aszkéta látványa – váltotta ki; mindez az élet szenvedésekkel teli, egyúttal mulandó voltára figyelmeztette. Bolyongásának hetedik évében egy fügefa alatt, éjszakai elmélkedése során érte a „megvilágosulás”: felismerte a dolgok végső összefüggését. Ezen az éjszakán vált „megvilágosodott” emberré, azaz Buddhává. Hamarosan hirdetni kezdte a megváltás tanát. Prédikátorként 43 éven keresztül tanított, egészen 80. életévében bekövetkezett haláláig. Hamvait ereklyeként síremlékekben (sztúpa) helyezték el. Megannyi feljegyzés ellenére (vagy éppen az ellentmondásos közlések miatt) eddig nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor élt. „Most került elő először egy olyan érintetlen síremlék, amely azt bizonyítja, hogy ezen a helyen már az időszámításunk előtti hatodik században éltek emberek” – idézte a BBC Robin Coningham régészprofesszort. Ebből a felfedezésből pedig az következik, hogy Buddha a hatodik században már bizonyosan élt. A felfedezés a világörökségi helyszínek közé tartozó zarándokhely megőrzésére irányuló munkákat is segítheti.

Lumbini, a buddhizmus ősforrása