Rovarölő, vegyszerálló kukorica
Európában jelenleg két génkezelt növényfajta termeszthető legálisan: a Mon 810 kukorica (amelyet úgy „programoztak”, hogy egy rovarölő hatóanyagot állítson elő, így rovarkártevők ellen nem kell permetezni), és az Amflora burgonya (ennek a keményítője nem tartalmaz amilózt, ezért könnyebb iparilag feldolgozni). A Mon 810-et jelenleg kizárólag Spanyolországban és Portugáliában vetik, az Amflorával pedig csak három uniós államban, összesen alig 250 hektáron próbálkoztak, és a projekt kereskedelmi szempontból súlyos kudarcnak bizonyult, az érintett országok teljes burgonyaexportja megsínylette.
Az Európai Bizottság szerdai döntése után most egy harmadik fajta is közel került a szabadföldi termesztéshez: a Pioneer 1507 kukorica egyszerre toxintermelő és glufozinátrezisztens, vagyis a rovarokat saját maga öli meg, viszont korlátlanul permetezhető ún. totális gyomirtóval. Bár Európában mindkét géntechnológiai úton létrehozott tulajdonsággal szemben felmerültek környezetbiztonsági aggályok – a Bt-toxin néven ismert rovarölő vegyületről az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) 2011-ben megállapította, hogy védett lepkefajokat és fontos beporzó rovarokat is károsít, a glufozinát gyomirtóval szemben pedig bizonyíthatóan ellenállóvá válnak egyes gyomnövények, és így olyan szupergyomok jönnek létre, amelyeket szinte lehetetlen kiirtani –, a bizottság anélkül foglalt állást az engedélyezés mellett, hogy a létező kockázatokat egyértelműen tisztázó további vizsgálatokat kötelezővé tette volna. A lépést a környezetvédő szervezetek – például a Greenpeace vagy a Magyar Természetvédők Szövetsége – részéről egyrészt ezért bírálják, másrészt pedig azért, mert a génkezelt fajták szerintük semmilyen fogyasztói igényt nem elégítenek ki (Európában a vásárlók több mint kétharmada elutasítja a GMO-kat), vagyis a környezetre potenciálisan káros növények iránt nincs nagy piaci kereslet. A Greenpeace egyenesen azt szorgalmazza, hogy az egész, jelenleg politikavezérelt engedélyezési eljárást helyezzék új, tudományos alapokra.
Az engedélyről végső soron a szakminiszterek tanácsa fog dönteni, ahol az azonosítható ellenzők (Magyarországgal a soraikban) kétszer annyian vannak, mint a támogatók (az AFP tegnapi jelentése szerint az előbbi csoportba kétszer annyian tartoznak, mint az Egyesült Királyság által vezetett utóbbiba). Megosztja a tagállamokat az a bizottsági javaslat is, amely az engedélyezést tagállami hatáskörbe utalná – számos uniós országnak ugyanis lényegesen szerényebb ellenőrző kapacitása van, mint magának az EU-nak, így a lobbizásnak és a politikus meggyőzés egyéb eszközeinek a mostaninál jóval nagyobb szerep jutna, mint a tudományos intézményeknek.
A hír hátteréhez tartozik, hogy 2010-ben, még a kormányváltás előtt Magyarország (ahol a Mon 810-re termesztési moratórium van érvényben) és a hozzá csatlakozó Franciaország, Lengyelország, Ausztria és Luxemburg beperelte az Európai Bizottságot, méghozzá a jelentős egészségügyi és környezeti kockázatokat jelentő Amflora burgonya „felelőtlen” engedélyezése miatt (ennek során a beadvány szerint nem vizsgálták ki elég körültekintően az emberi egészségre, az állatokra, illetve a környezetre kifejtett esetleges káros hatásokat, annak ellenére, hogy ez a génmódosított fajta olyan gént is tartalmaz, amelynek hatására bizonyos antibiotikumokkal szemben ellenálló képesség alakulhat ki). A per jelenleg is tart – ennek fényében még meglepőbb, hogy a bizottság most újabb frontot nyitott ugyanazon a „harctéren”. A magyar agrárkormányzat mindenesetre már deklarálta, hogy beszáll a küzdelembe az 1507-es kukorica engedélyezése ellen.
