Első lépésként hat turbinát telepítenek a tengerszoros mélyére, amelynek összteljesítménye 9 megawatt lesz – az építkezés jövő év elején kezdődik és 2015-re fejeződik be. Ha a rendszer beváltja az előzetes reményeket, folytatják a beruházást, és 2020-ra összesen 86 megawattnyi teljesítményre képes hálózatot építenének ki – ennyi energiával 42 ezer háztartást láthatnának el energiával, azaz a Skót-felföld otthonainak negyven százalékát az árapályerőmű szolgálná ki árammal. A végső cél nagyjából 400 turbinából álló turbinahálózat kiépítése, amelynek összteljesítménye 398 megawatt lenne – ám az egész így sem termelne annyit, mint a paksi atomerőmű egyetlen blokkja.

A MeyGen cég huszonöt éves bérleti szerződést kötött egy 3,5 négyzetkilométeres tengeri területre – oda, ahol a mérések szerint folyamatosan és erőteljesen áramlik a víz. Itt állítanák fel, pontosabban helyeznék el a tengerfenéken az AR1000 turbinákat, a világ legerősebb árapály-generátorait. A22,5 métermagas eszközök egyenkénti súlya 1500 tonna, a rotor átmérője18 méterés optimális esetben akár 1,5 megawatt teljesítményre is képes.

Fergus Ewing skót energiaügyi miniszter nem véletlenül tartja óriási lépésnek ezt a megújulóenergia-beruházást. Ennek segítségével jelentősen csökkenthetik Skócia üvegházhatást okozó gázkibocsátását, ráadásul úgy, hogy a tengerre sem jelent veszélyt az erőmű, és csökken az ország fosszilis energiáktól való függősége. A beruházáson a skót WWF sem talált fogást: Land Banks igazgató azt reméli, hogy a fejlesztés újabb lökést ad az ottani megújulóiparnak. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a londoni illetékesekkel megoldást kell találni arra, hogy miként lehetne még több árapályerőművet telepíteni a skót szigetvilágba. Aminek persze csak akkor van értelme, ha az ott termelt energiát el tudják juttatni a főszigetre. (A Carbon Trust tanácsadó cég számításai szerint az árapályerőművek segítségével az Egyesült Királyság villamosenergia-igényének ötödét biztosíthatnák.)

A Brit-szigeteknél nem ez az első árapályerőmű. A Siemens már 2008 óta üzemeltet ilyen elven működő generátort az ír partoknál. A Hvg.hu korábbi írása szerint az 1,2 megawatt energiát termelő egység 1500 közeli háztartást lát el a szükséges árammal. (A föld egyes helyein akár a 15 métert is elérheti az apály és a dagály szintkülönbsége, máshol alig észrevehető.) Az alacsony fenntartási költségű gépek rotorjai folyamatos, egyenletes mozgást végeznek a tengerben, az őket hajtó vízáramlás akár napi 20 órán át lehetővé teszi az energiatermelést. A rotorok a felszínhez közel helyezkednek el, ahol a legerősebb az árapály hatása, s leggyorsabb az áramló víz sebessége. A tartópilonok révén pedig a szerkezet könnyen kiemelhető a tengerből, megkönnyítve a karbantartást.

Mire jó a tenger áramlása?

Az árapály energiatermelésre való hasznosítása a középkorig nyúlik vissza. A XI. századból a Doomsday Book tesz említést az első árapály malomról, amely az angliai Port of Dover partján állt – olvasható a Nyíregyházi Főiskola honlapján közzétett tanulmányban. Az utóbbi időkben az árapály áramtermelési hasznosítása került előtérbe. Legjelentősebb árapályerőművek a következők: bretagne-i árapályerőmű (Franciaország), annapolis royal-i erőmű (Kanada). A bretagne-i erőmű 24 darab5,35 méterátmérőjű, 470 tonnás vízszintes tengelyű turbinából áll, melyek egyenként 10 MW energiát termelnek. A termelt 240 MW (egy paksi blokk 440 MW-os) megújuló energia ugyan a francia energiaszükséglet csupán 0,12 százalékát adja, de nem jár károsanyag-kibocsátással. A legnagyobb teljesítményű árapályerőmű Dél-Koreában épült: a Sihwa-ho-i tavi erőmű 254 MW teljesítményű. Ezt pipálná le a skót terv.

Így néz ki egy árapály-generátor – még a víz felett