Egy gondolat sem tűnik el
Ugyancsak MRI-vel elemezték egészségesek szóértési tevékenységét is. A legújabb eredmény e téren: igazolták, hogy az aktív agyműködés nem nyomtalan, hanem „ott marad”, és még 24 óra múlva is detektálható.
Lila Davachi a New York-i egyetemen korábban már végzett olyan vizsgálatokat, amelyek az agyi aktivitás „újjáéledését” igazolták, de ezek speciálisan memóriavizsgálatok voltak. Ezúttal másról van szó. A Journal of Neuroscience c. szaklap közleménye arról ad hírt, bármire gondol is az ember, ez az aktivitás nem múlik el, sőt az agyban ugyanazon a körülírt helyen még 24 óra elteltével is föllelhető.
Ezt Rafael Malach és munkatársai az izraeli Weizmann kutatóintézetben húsz betegen igazolták, éspedig úgy, hogy első lépésben az MRI-készülékben tartózkodó kísérleti alanyt felszólították, koncentráljon erősen, például képzelje el valamilyen új projekt indítását. A vizsgálat az agy speciális régiójára, a döntési és akarati tevékenységben fontos ún. dorsal anterior cingulate cortexre összpontosult. Hogy az agyi aktivitás a vizsgálat alatt egyenletesen erőteljes maradjon, a kísérleti alanyok önellenőrzésül hangot hallottak, ami mélyült, ha agyi aktivitásuk csökkent, és magasabbra ment, ha fokozódott.
A koncentrálás után hat perccel (már az agy nyugalmi állapotában) újabb MRI történt, majd 24 óra múlva, ugyancsak nyugalmi helyzetben, ismét.
Az aktivitási jelek elemzéséhez megfelelő szoftvert használva az az ugyancsak meglepő eredmény született, hogy az agyi aktivitás a már „pihenő” agyban nemcsak hat perc elteltével, de 24 óra múlva is igazolható, méghozzá az eredetivel azonos formában. Sőt 24 óra múlva a jel intenzívebb, mint a hatperces vizsgálatkor. „A jel rendezett, intenzív és konzisztens maradt” –fogalmazott Rafael Malach, aki kutatásaiban most arra keresi a választ, hogy ez a megőrzött aktivitás hogyan kapcsolódik össze az agykéreg működésével.
Egy londoni kutató, Sam Schwarzkopf szerint a kísérlet alapján a jövőben elméletileg lehetővé válik valakinek nemcsak a pillanatnyi, de korábbi agyi tevékenységét is elemezni, ami persze lehet nemcsak tudatos gondolat, hanem érzelem, szorongás, emlékezet, képzelet stb. is. Az agy gyermekkorban folyamatosan fejlődik, de plasztikusan változik később, felnőttkorban is. Ebbe a bonyolult folyamatba enged bepillantást Rafael Malach kísérlete. Ha bármit gondolunk, sohasem nyomtalan, az agy mindig kicsit más lesz – mondta a vizsgálatok kapcsán Lila Davachi.
A funkcionális MRI-vel most még csak viszonylag nagy agyterületek működése elemezhető, de ha mód lesz kisebb sejtcsoportok detektálására is, igen részletes információkat kaphatunk. Azt, hogy valaki konkrétan mire gondol, ez idő szerint még nem lehet kimutatni. És valószínű, ettől még igencsak távol vagyunk. De máris fölsejlik, amikor ez lehetséges lesz. Akkor a kutatás mikéntjéről vagy az adatok felhasználásáról, mint eddig sok esetben, a józan észnek kell döntenie, hiszen mások aktuális vagy múltbéli gondolatainak ismerete sok mindenre felhasználható.
Tisztán orvosi szempontok szerint mindazonáltal nem kétséges, ha valaki agyában bizonyos fóbiák, bűnös szándékok, káros szenvedélyek és kóros kötődések felismerhetők lesznek, és lehetővé válik az illetőt ezektől megszabadítani, ez viszont igencsak hasznos lenne. A nagy kérdés az, hogyan és hol lehet majd meghúzni a határt a gyógyítás nemes célja és a személyiség legbensőbb ügye, a gondolat, érzelem és hajlam fölötti önrendelkezés között.
