Mars: Három év és négy leszállóhely
Tavaly augusztus közepén például – két héttel a Curiosity Mars-járó vörös bolygón történt landolása után – újabb Mars-misszió indítását jelentette be a NASA. Akkor az hangzott el, hogy a kis költségvetésű bolygókutató szonda, az InSight (Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport; a rövidítésére szolgáló mozaikszó jelentése betekintés) 2016-ban indul, célja a Mars belsejének feltérképezése. Néhány nappal ezelőtt az amerikai űrügynökség az InSight négy lehetséges leszállóhelyét is közzétette.
A NASA 425 millió dolláros projektje az amerikai eszközök mellett európai berendezéseket – egy német gyártmányú fúrót és egy francia készítésű szeizmométert – is elvisz a vörös bolygóra. A cél a Mars belső összetételének és hőmérsékletének vizsgálata. Mindezt abból a célból, hogy jobban megértsük, milyen erők formálták, alakították szomszédunkat – az új adatokból a Föld kialakulására is következtetni tudunk. Az Insight indítását 2016 márciusára tervezik, míg az űreszköz landolását hat hónappal később várják. A négy elődöntős leszállóhely – melyeket huszonkét lehetséges helyszín közül választottak ki – egymástól nem messze, a marsi Egyenlítő közelében, az Elysium Planitia nevű térségben található.
A négy kiszemelt pont egy 130 kilométeres nagy tengelyű és 27 kilométeres kis tengelyű ellipszisben található. A kutatók szerint – amennyiben a célpont az ellipszis közepe – a szonda 99 százalékos valószínűséggel az ellipszisen belül le tud szállni. „Négy biztonságosnak tűnő helyszínt választottunk ki. Ez a vidék alapvetően sík, mindössze néhány szikla és pár lejtős terület található” – idézte a Phys.org honlap Matt Golombek geológust, a leszállóhelyről döntő csoport vezetőjét. A következő hónapokban a Mars Reconnaissance Orbiter (Marsi Felderítő Szonda) felvételei alapján határozzák meg a legbiztonságosabbnak tűnő pontot.
A korábbi leszállóhelyek kiválasztásától eltérően – amikor a biztonság volt az alapvető szempont, de kevésbé koncentráltak arra, hogy milyen felszíni formák között landol az űrszonda – most arra is figyelnek, hogy milyen környezetben éri el a talajt az InSight. „E küldetés tudományos célja nem egy adott szikla titkainak feltárása, hanem a bolygó egészének a jobb megismerése” – mondta Bruce Banerdt, az InSight témavezetője. Az Elysium Planitia egyike annak a három területnek, amely megfelel a kutatók által támasztott két követelménynek. Az egyik feltétel, hogy kellően közel legyen az Egyenlítőhöz, mert csak így biztosítható a műszerek folyamatos energiaellátása – amit a napelemek szolgáltatnak.
A másik feltétel, hogy viszonylag alacsonyan fekvő terület legyen, mert landoláskor a bolygó – meglehetősen ritka – légkörét fel szeretnék használni az űreszköz sebességének csökkentésére. Egy hegyvidék teteje felett vékonyabb a légkör, mint egy mélyföldön. A két másik lehetséges helyszín az Isidis Planitia és a 4000 km hosszú, 50–200 km széles Valles Marineris nevű kanyon volt, de mindkettő túlzottan sziklásnak és szelesnek bizonyult. További követelmény a poros felszín, mert sziklás talapzatról nem érnék el a műszerekkel a tervezett mélységet.
A talajba mintegy öt méterig mélyedő német műszer (Heat Flow and Physical Properties Package, HP3) méri majd a belső hőmérséklet változását a talajfelszíntől való távolság függvényében. (Az eszköz kavicsos, agyagos talajon át tud hatolni, de sziklákon erre nem képes.) Az InSight másik feladata a bolygó geológiai aktivitásának, a Mars-rengéseknek a kutatása. Erre szolgál a francia SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure) berendezés. A leszállóegységet felszerelik egy robotkarral és két fekete-fehér kamerával is. Az InSight előtt azonban egy másik eszköz indul a Marshoz: tervek szerint 2014 szeptemberében érkezik meg az amerikai MAVEN, amely a bolygó körüli pályáról a légkört, annak felső rétegeit kutatja.
Apró jubileum: tíz éve indult el az európai űrszonda, a Mars Express, amelynek mérései is segítettek kiválasztani az amerikai Curiosity Marsjáró leszállóhelyét. A Mars körül keringő európai szonda időnként kommunikációs összekötő szerepet játszik a földi irányítók és a Mars felszínén dolgozó űreszközök között –részt vett a Spirit, az Opportunity, a Phoenix és a Curiosity programjában. Az eddig szinte hiba nélkül működő Mars Express hivatalosan 2014 végéig maradhat aktív, ám ha műszakilag lehetséges, akár 2016-ig is működhet.
