Hosszú élet – válasz a holokausztra
Az Avi Sagi-Schwartz professzor, a Haifa Egyetem munkatársa vezette izraeli-holland kutatócsoport az Izraeli Nemzeti Biztosítási Intézet dokumentumai alapján dolgozta fel a második világháború előtt és után Izraelbe bevándorló összes lengyel zsidó adatait. A holokausztot elszenvedők nemcsak lelkileg sérülhettek, de az éhség, az alultápláltság, a fertőző betegségek, az ellátatlanság, a borzalmas higiénés körülmények, a nehéz munka mind-mind csökkenthették várható élettartamukat. Mégsem ez derült ki. „Megdöbbentő eredményeink az emberi szellem rugalmasságára és erejére világítottak rá” –idézi az Eurek Alert Sagi-Schwartz professzornak a Haifa Egyetem honlapján megjelent közleményét.
Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a traumás élmények lerövidítik a várható élettartamot, sőt genetikusok kimutatták azt is, hogy trauma hatására rövidülhetnek az élethosszért felelős DNS-kromoszómavégződések. Éppen ennek vizsgálatára kezdte el az adatelemzést a Sagi-Schwartz professzor vezette kutatócsoport, amelynek eredményeit most közölték a PLOS ONE szaklapban.
A kutatók a biztosítási intézet adatai alapján összehasonlították azoknak a lengyeleknek az adatait, akik 4–20 évesek voltak 1939-ben, túlélték a holokausztot, és 1945–1950-ben emigráltak Izraelbe azokéval a hasonló korú lengyel zsidó emigránsokéval, akik 1939 előtt érkeztek amai Izraelbe. Többmint 55 220 lengyel férfi és nő adatait vetették össze. Meglepetésükre az derült ki, hogy noha a nők körében nem volt szignifikáns eltérés a holokausztot túlélők és az azt elkerülők élettartama között, a fér fiak esetében a továbbélés 14 hónappal meghosszabbodott a holokausztot elszenvedők javára.
Ráadásul kiderült az is, minél idősebb korban élte át valaki a holokauszt traumáját, annál inkább megnövekedett élethossza. Azok a férfiak, akik 10–15 évesek voltak a holokauszt idején, 10 hónappal hosszabb, míg azok, akik 16–20 évesen élték azt át, 18 hónappal hosszabb élettartamra számíthattak, mint azok a társaik, akik ezt nem élték át – idézi a Science Daily Sagi-Schwartz professzort.
A jelenségért a kutatók szerint az úgynevezett poszttraumás növekedés, a PTN a felelős, amely az átélt borzalmak hatására egyfajta személyiségfejlődésen vezethetett át, amelynek során a traumát átélő mélyebben megérthette és megélhette az élet értelmét, fejlődtek interperszonális kapcsolatai is – mondta el a Science Dailynek a professzor.
Kutatások bizonyították, hogy a szenvedés, a rettegés megerősítheti, pozitív irányban formálhatja a traumát elszenvedő személyiséget. A jelenséget poszttraumás növekedésnek (PTN-nek) nevezte el Richard G. Tedeschi és Lawrence G. Calhoun, az Észak-karolinai Egyetem munkatársai, a PTN-t elsőként leíró pszichológusok 1995-ben. „Az eredmények reményt adnak és nagyon is megmutatják, mennyire rugalmasan reagálhat az emberi szellem a brutális, traumatikus eseményekre” – mondta el Sagi-Schwartz professzor a Science Dailynek.
