Bár nem valószínű, hogy egy mamutot ugyanolyan módon klónozni lehetne, mint ahogy annak idején létrehozták Dollyt, modernebb technikák segítségével, amelyeknek köszönhetően testi sejtekből őssejtek állíthatók elő, elvileg lehetővé válhat az ősi lények újraélesztése. „Mindig is szkeptikusan viszonyultam az ilyen ötletekhez, de felderengett bennem, hogy ha valamilyen módon életképes mamutsejtekhez jutnánk, akkor lehet, hogy valami hasznos és érdekes dolgot tennénk” – mondta Wilmut a Guardiannak.

Gyapjas mamutok több tízezer évvel ezelőtt, az úgynevezett késő pleisztocén korszakban éltek a Földön. Számuk mintegy tízezer évvel ezelőtt kezdett csökkenni az észak-amerikai kontinensen és Eurázsiában. Néhány példánya még hatezer évvel ezelőtt is élhetett, de a vadászat és a környezeti változások a faj kipusztulásához vezettek.

Az az elképzelés, hogy a mamutot feltámasszák hamvaiból, régóta megmozgatja a tudósok fantáziáját. Az egésznek az az alapja, hogy a folyamatosan fagyott talaj (permafroszt) egyre nagyobb területen enged fel, emiatt több, nagyon jó állapotú mamutmaradvány kerül elő. A leletek szaporodásának másik magyarázata, hogy a helyiek tudják, pénzt csinálhatnak a több ezer éve elpusztult lények maradványaiból. Tavaly márciusban arról számolt be a világsajtó, hogy a tízezer éve kihalt gyapjas mamut klónozását tűzték ki orosz és dél-koreai tudósok. A programban az elefántnak is jut szerep. A mamut szomatikus (testi) sejtjeiből nyert maggal helyettesítenék az elefántpetesejt magját, ily módon az embrió a mamut génállományát hordozza majd. A petesejtet a továbbiakban egy indiai elefánt méhébe ültetnék be.

A legépebb mamutmaradványt július elején szállították Oroszországból egy jokohamai bemutatóra. A Yuka néven ismert nősténybébi 39 ezer évvel ezelőtt élhetett. A fagyott talajban szinte tökéletes állapotban megmaradta bundája, és a lágyszövetek – például az izmai –is meglepő épségben kerültek elő. Éppen Yuka mintáit küldték el az előbb említett orosz–dél-koreai csoportnak.

Bár Wilmut nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a gyapjas mamutokat a Dolly technikájával klónozzák, az ötletet „vadul optimistának” tartja, mert nagyon kemény technikai kihívásokkal kell szembenézni. A The Conversation című lapban megjelent cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadállatok klónozásához nagyon sok egészséges mamutsejtre, valamint több száz, de akár több ezer petesejtre van szükség egy rokon fajtól – jelen esetben az ázsiai elefántok részéről.

A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a fagyott maradvány ne olvadjon meg, mert akkor pillanatok alatt degenerálódhat, széteshet, károsodhat a genetikai állomány. „Ha egy csontra rásüt a nap, az tudományos szempontból abban a pillanatban haszontalanná válik” – véli Wilmut. Márpedig rásüt, hiszen az ilyen leletek úgy kerülnek elő, hogy építkezések során a munkagépek kifordítják azokat a talajból. Ha lenne is elegendő számú egészséges mamutsejt, honnan vegyek elegendő számú elefántpetesejtet? Az elefánt is a kipusztulás szélére sodródott, ki venné arra a bátorságot, hogy egy nőstényt arra használjanak fel, hogy eltávolítsák mondjuk félezer petesejtjét, hogy néhány klónozott (mamut)embriót később viszszaültessenek. Az elefántok vemhessége 18–22 hónap, ami kellően hosszú idő ahhoz, hogy ne egy rokon állatot támasszanak fel a segítségével, hanem a saját faját őrizzék meg.

Ian Wilmut szerint, ha sikerülne is feltámasztani a mamutot, nem térne vissza a pleisztocén korszak. Nem tudna olyan körülmények között élni, amilyen körülmények között egykoron élt. És egyetlen példányt nem szabad létrehozni. Magányosan élni, fajtársak nélkül – mi lenne ennek az értelme? Mégis megtörténhet-e a mamutklónozás? Wilmut szerint „ez elég valószínűtlen, de a világ tele van meglepetésekkel”.

Kacsacsőrű dinófarok

Egy mexikói régészcsoport 72 millió éve élt dinoszaurusz farkának megkövesedett maradványait fedezte fel az ország északi részén. A szokatlanul jó állapotban fennmaradt, öt méter hosszú farok az első Mexikóban feltárt lelet – mondja Francisco Aguilar, a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) igazgatója. A kutatók a fosszíliát hadrosaurusként, azaz kacsacsőrű dinoszauruszként azonosították. A newsdaily.com honlap írása szerint a farok 50 csigolyáját teljesen épen találták meg, emellett egyéb megkövesedett csontok is előkerültek, többek között a dinoszaurusz egyik csípőcsontja. A lelet azért jelentős, mert a dinoszauruszfarok-maradványok igen ritkák.