Dzsungellakó
Egy ember sorsa olykor egy repülőtérről hazavezető úton dől el. Ez történt Árvai Péterrel. A nagybácsi a húszas évei végén járó unokaöccsét fuvarozta haza Ferihegyről, és azt hallja, hogy a Svédországban sikeres programozó és üzletember rokon haza akar jönni. Normális vagy, végiggondoltad, ez Közép-Európa, a maga milliónyi bajával, képtelen politikai rendszerével és politikusaival, és te ide akarsz jönni? Otthagynád a svéd jólétet? Árvai Péter hallgatta a panaszáradatot, és minél tovább hallgatta, annál biztosabb volt benne, hogy neki itt, apja és anyja szülőföldjén a helye.
A szülők szülei Erdélyből és a Felvidékről érkeztek Budapestre, a gyerekek itt találkoztak, tizenévesen vonzódtak egymáshoz, de Péter édesapját egyvalami mindennél jobban taszította. A rendszer. A világról alkotott képében a szocializmus nem az élhető, elfogadható társadalmi formációként szerepelt. Jugoszlávián keresztül lépett le, és meg sem állt Svédországig. Tíz éven keresztül nem jöhetett haza, de amikor meglett a svéd állampolgárság, a határ is megnyílt előtte.
Nem sokáig maradt, talán csak annyi ideig, hogy megkeresse és magával vigye azt a nőt, akit ismert és akit nem tudott felejteni. A világvárosban született két magyar az alig 27 ezer lakosú Karlskoga nevű, egyáltalán nem világvárosi miliőjű svéd városban telepedett le. Megszenvedték a váltást, de jobb helyet nem kínált a sors. Itt született 1979-ben Árvai Péter.
„Amikor megkérdezték, honnan származom, válaszom hallatán volt nagy röhögés, mert amikor svédül Magyarországot mondok, az nem sokban különbözik attól, mint amikor a dzsungel szót mondanám ezen a nyelven. Így lettem én dzsungellakó” – nevet a Nagymező utcai Prezi-központ egyik közösségi termében. Ülünk két, földre dobott szivacsos valamin, és úgy beszélgetünk egy világraszóló magyar sikerről, mintha az olyan magától értetődő lett volna. Nagyon nem. A csillagok szerencsés találkozása kellett ahhoz, hogy Árvai Péter itt alkosson, és nem Svédországban.
A svédországi magyar egyetemistaként olyan szakra ment – média-technológia mérnök –, amit a jelentkezése évében hirdettek meg először. Kísérleti nyúlnak jelentkezett, és nem bánta. Életében először itt tapasztalhatta meg, hogy a semmiből miként lesz valami. Új érték a szétszórt tudáselemekből. Az egyetemen ő is kísérletezett. Dolgozott belgák által irányított kocsmában Írországban, fél éven keresztül ösztöndíjas volt Szingapúrban, majd egy éven át Tokióban a Fuji cégnél dolgozott. Az első hónapokat a japán nyelv tanulásával töltötte. Meglehetősen intenzíven falta a nyelvkönyveket, mert hamarosan jobban tudott japánul, mint kollégái angolul, így adott volt, hogy milyen nyelven kommunikáljanak. A nyelvtanfolyam után egy kutatási programban vett részt – az üzleti tanácskozások videofelvételeinek könnyed kezelésére szolgáló tartalomjegyzéket fejlesztettek.
Az egyetem után egy mobilinternet-fejlesztéssel foglalkozó svéd start-up cégnél helyezkedett el. Három év alatt termékmenedzser lett az időközben a tőzsdén is szereplő vállalkozásnál. Itt tanult meg mindent arról, hogy miként lehet és miként nem szabad felépíteni egy céget. És itt találkozott először Halácsy Péterrel, akiről pár mondattal később bővebben is szó esik. Három év után otthagyta a mobilos céget. „Édesapám halála után édesanyám is megbetegedett, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy fogkrémről az ember mindent megtudhat a vásárlói tájékoztató alapján, de fogalma sincs egy kórház szakmai teljesítményéről.
Melyik kórház melyik orvosához menjünk egy adott problémával?” A lehetetlen helyzetet Árvai Péter úgy oldotta fel, hogy néhány barátjával weboldalt hozott létre, amelynek segítségével összehasonlítható a kórházak szakmai munkája. Magyarországon öt percen belül kardélre hányták volna Árvait. Svédországban is kapott néhány telefont „Mit képzelsz magadról, ki vagy te?” stílusban – ám a kezdeményezést hasznosnak ítélték a betegek, és a kórházak sem voltak egyértelműen elutasítóak. Éppen ellenkezőleg, ahol rosszak voltak az adatok – nem a hasukra ütöttek, hivatalos adatok alapján dolgoztak –, ott minőségi munkára ösztönözték az orvosokat.
A honlap legnagyobb felhasználói az állást kereső orvosok és nővérek. Az információk alapján könnyen eldönthető, az adott intézmény megfelelő perspektívát kínál-e. Árvai Péter már nem vesz részt a weblap napi működtetésében. Mert találkozott Halácsy Péterrel. Halácsy Péter, aki jelenleg a Prezi műszaki igazgatója, az imént említett svéd mobilalkalmazásokat fejlesztő cégnek is dolgozott. „Éppen New Yorkban voltam, amikor Skype-on felhívott legújabb ötletével – ez egy Prezihez hasonló kezdemény volt, amelyet ő és Somlai-Fischer Szabolcs talált ki.” Árvai Péter érezte, hogy ez olyan lehetőség, amelynek a kiteljesedésénél ott kell lennie. Halácsynak és Somlai-Fischernek volt egy ötlete, de abban nem volt tapasztalatuk, miként lehet egy ötletből termék, illetve miként kell egy ötletre céget építeni.
Így lett Árvai Péter a harmadik társalapító, aki az informatikai ismeretek mellett a szükséges üzleti tapasztalatokkal is rendelkezett. Az egyeztetésekre utazott Budapestre, amikor a nagybátyja megpróbálta lebeszélni a hazatérésről. 2008-ban létrejött a prezi.com. Innentől az internetes prezentációkészítő szoftver sikertörténet. A fejlesztőcég értéke meghaladja a százmillió dollárt, a felhasználók száma havonta egymillióval emelkedik, jelenleg jóval húszmillió fölött járnak. A megoldásról eddig kilenc könyv jelent meg öt nyelven. A szoftver legfőbb jellemzője a zoom. A prezentációra rá lehet közelíteni és mozgatni is lehet. Az új módszerrel interneten keresztül valós időben, a prezentációs felületen közösen dolgozhatnak a világ különböző pontjain ülő felhasználók.
Az egyik Japánból nyúl bele, egy másik Szenegálból, a harmadik meg Lappföldről. Az első év az alapozásé volt, s mert az jól sikerült, dinamikus a fejlődés. Jelenleg 120-an dolgoznak a fiatalos, könnyed, a hatékony munkát a középpontba helyező Nagymező utcai központban, egy gyönyörűen restaurált, s modern bútorokkal berendezett térben. San Franciscóban közel harmincan vannak, hamarosan Dél-Koreában is nyílik egy bázis. Huszonhárom országból érkeztek fejlesztők Budapestre. Mi ez, ha nem agyelszívás? Csak éppen abból a fajtából, ami az ország számára hasznos. Árvai Péterék elérték azt, amit nagyon kevesen. Ezen a szakterületen idejönnek, s nem innen mennek el.Mert ők a legjobbak. És azok is akarnak maradni, tehát nem lazsálhatnak. Kétmilliárd potenciális felhasználóval számolnak, hosszú az út, mire mindegyikhez eljutnak.
Úgy kell kihúzni belőle, hogy a jótékony munkáikról is beszéljen. Már van annyi forrásuk, hogy másokon is tudnak segíteni. Nem verik nagydobra, hogy a bagi cigánysorra milliókat áldoztak, de nem úgy, hogy az ott élőkre erőltették a szerintük tuti megoldást, hanem a helyiekkel együtt dolgoztak ki segítő programokat. „Hogy hol érzem otthon magam? Ahol a barátaim élnek: Budapesten, Svédországban, Japánban, az Egyesült Államokban” – mondja Árvai Péter, aki minden egyes alkalommal kiemeli, noha talán rá több fény esik, a Prezi a három alapító közös teljesítménye.
Péter időnként keresi a megfelelő magyar szavakat, érezni, hogy angolul, svédül könnyebben kifejezi magát a nem éppen díjbirkózó alkatú fiatalember. A Prezire és Árvaira Brüsszelben is felfigyeltek. Az Európai Bizottságban arról faggatták, hogy szerinte Európa miként lehetne innovatívabb. Elmondta. Itthon senki sem kérdezte erről, másról se a véleményét. Senki sem lehet próféta hazájában. Az újra megtaláltban sem.
Névjegy
Árvai Péter 1979-ben született a svédországi Karlskogában. 2006-ban diplomázott a stockholmi egyetemen, közben egy éven át ösztöndíjjal Japánban tanult. A kórházak teljesítményét összehasonlító honlapja 2009-ben a legjobb svéd portál címét nyerte el. A 2008-ban két társával alapított Prezi cég piaci értékét százmillió dollárra teszik. Svédül írt a japán konyha remekeit bemutató szakácskönyvet is.
