Túlélni a forróságot egy nagyvárosban
A világ leghidegebb fővárosa a mongóliai Ulánbátor. Az éves átlaghőmérséklet fagypontközeli, lakói nyaranta mégis hőségtől szenvednek. A világ lakosainak több mint fele egyre nagyobb és melegebb városokban él. A globális felmelegedés miatt pedig még több hőhullámmal kell számolni. A tartós hőség nagyon megterheli az emberi szervezetet, a halálozási számok a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan nőnek. 2003-ban, az európai hőhullám idején az átlagnál 35 ezerrel több haláleset következett be, főként a városokban.
A városok helyi klímára kifejtett hatását már a XIX. században megfigyelte egy amatőr meteorológus, aki azt találta, hogy Londonban 2 ˚C-kal volt melegebb, mint a főváros környékén. A legújabb adatok szerint a sűrűn lakott nagyvárosokban akár 12 ˚C-kal is melegebb lehet, mint a városokon kívül.
A városi éghajlat szabályozása a növekvő gondok és a megoldások iránti egyre nagyobb igény ellenére gyerekcipőben jár. Ma gyakorlatilag egyedül a légkondicionálók hozhatnak enyhülést. Pedig ezek használata inkább csak ront a helyzeten. Működés közben ugyanis forró levegőt pumpálnak a környezetbe, ráadásul óriási az energiafelhasználásuk. Athénban nyaranta az áramfogyasztás általában megkétszereződik.
Ulánbátorban 2011-ben óriási városhűtő építkezésbe fogtak: egy 30 hektáros területen lyukakat kezdtek fúrni a földbe, melyeket vízzel töltöttek fel. A 2 m magas vízoszlopok télen megfagynak, majd nyáron lassan olvadnak ki, közben táplálják a helyi folyókat, vízzel látják el a növényeket, mi több, lehűtik a város felé fújó szelet. A projekt koordinátora szerint a jégpajzs működik, és óriási energiamegtakarítás mellett jó megoldást jelenthetne minden kontinentális éghajlatú városban.
Szakemberek szerint a városok erősebb felmelegedéséért elsősorban az épületekhez, az utakhoz és a járdákhoz használt építőanyagok a felelősek. Ezek az anyagok napközben magukba szívják a nap melegét, majd éjszaka kibocsátják. Matteos Santamouris görög fizikus és munkatársai – a New Scientist szerint – olyan járdaépítéshez és tetőfedéshez használható anyag kifejlesztésén fáradoznak, mely elnyelés helyett visszaveri a napból érkező energiát. Mivel a járdák és tetők a városokban található felületek több mint a felét teszik ki, az általuk tárolt hőmennyiség csökkentése jelentősen mérsékelné az utcák hőfokát. Egy 2010-es becslés szerint az ilyen tetők használata minden városban kb. 0,6 ˚C-kal csökkenthetné a városok átlagos, maximális hőmérsékletét.
Santamouris 2010-ben 4500 m²-en egy speciális keverékből készült hővisszaverő járdalapot rakott le egy athéni parkban. Nyári mérések szerint e járdalapok hőmérséklete 12 ˚C-kal alacsonyabb, mint a hagyományosaké, és így a park belsejében 2 ˚C-kal lett hűvösebb.
Egy Santamourisszal együtt dolgozó görög építész, a különböző hőcsökkentő stratégiák hőmérsékletre és szélsebességre kifejtett hatását modellezte. A biztató eredményeket Albánia fővárosának, Tiranának a történelmi központjában a valóságban is kipróbálták. 2012-ben 2 km²-nyi területet renováltak, melynek során extra növényzetet, árnyékolást és egy másik Santamouris-találmányt, termokróm, azaz hőmérséklettől függően színváltoztató járdalapokat használtak. (A járda télen sötét, így hatékonyan nyeli el a hőt, de a hőmérséklet emelkedésével kisárgul, majd kifehéredik, és egyre több hőt ver vissza.) Ily módon, nyáron 3 ˚C-os hőmérséklet-csökkenést értek el.
Ám a hővisszaverő felületeknek is van hátránya. Kiderült, hogy a járdák hűtése miatt több hő verődik a közeli épületekre, így többet kellett légkondicionálni. Ráadásul a kontinentális éghajlatú városokban, mint Denver vagy Moszkva, telente emiatt többet kellene fűteni.
További zöld területek kialakítása is segíthetne a még több árnyékot biztosító növények párolgásából adódó hűtéshez. Így akár 7 ˚C-kal is mérsékelni lehetne a hőmérsékletet. Ám zsúfolt városokban szinte lehetetlen újabb parkokat építeni. Zöld tetőkkel és falakkal, valamint utakat szegélyező fákkal is lehetne próbálkozni, ám a kutatók nem tudják, mely növények lennének a leghatékonyabbak, mekkora környezetet lehetne így hűteni, sőt azt sem, hogy mekkora zöld terület kompenzálna egy adott méretű aszfaltot vagy betont.
Egy városi klímára szakosodott angol meteorológus szerint a különböző épületek alakja, mérete és elrendezése felhasználható az „utcai kanyonok” szélsebességének befolyásolására. Szimulációk szerint egy utca 1,5-szer kell hogy szélesebb legyen az azt szegélyező épületek magasságánál ahhoz, hogy állandóan fújjon a szél. Ezt az elgondolást az észak-portugáliai Plan IT Völgy ökovárosában akarják kipróbálni, ahol az építkezés várhatóan 2015-re fejeződik be.
Az épületek közvetlen környezetében is lehet próbálkozni. Erre példa a Mina Zayed-vízpartprojekt, Abu-Dzabiban. Itt egy henger alakú épületet vettek körbe egy hatalmas, a nap járását követő mozgó függönnyel, mely egész nap árnyékot vet az épület közepén lévő szabadtéri parkra.
Valószínűleg a legegyszerűbb technikai megoldásoktól várható a legnagyobb hatás. A PlanIT Völgyben pl. olyan légkondicionálókat akarnak alkalmazni, melyekhez a napelemek felesleges energiájával előállított jeget használnak majd fel. Ez a megoldás pedig már a mongol fővárosban használt jégoszlopos hűtéssel mutat erős hasonlóságot.
