Az egyik vizsgálat részeként a mortalitási adatokat a tévézési szokásokkal hasonlították össze. Az egyik csoportba azok tartoztak, akik naponta legalább hat órát tévéztek, a másikba akik három óránál kevesebbet. A sokat tévéző férfiak körében 37 százalékkal volt magasabb a halálozás, mint a tévét alig nézők között, ugyanakkor a nőknél mindössze 17 százaléknyi különbséget regisztráltak. Azóta sem világos, hogy miért ilyen nagy a különbség.

Egy másik vizsgálatban – 8800 honfitársuk televíziós szokását elemezve – ausztrál kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy minden egyes tévézéssel töltött óra egy huszonöt évesnél idősebb felnőtt életét 22 perccel rövidíti meg.

Más szóval azok az emberek, akik naponta legalább hatórányit tévéznek, akár öt évvel korábban távozhatnak az élő sorából, mint azok, akik nem nézik azt.

A kutatók tovább vizsgálódva különös következtetésre jutottak: ahogy a napi húsz cigarettát elszívó ember sem teheti semmissé egy hétvégi tíz kilométeres futással a dohányzása által a szervezetének okozott kárt, úgy hiába mozgunk néhány percet, ha egyébként hosszú órákat töltünk a tévét nézve. Illetve nagyon nem mindegy, hogy tévézünk vagy ugyanannyi időt a szabadban töltünk. A kutatók szerint a fizikai inaktivitás nemcsak a tévézés esetében káros, hasonló hatása lehet az olvasásnak, illetve az irodai széken való hosszas ücsörgésnek. Ami meglehetősen szomorú megállapítás, hiszen ebből végső soron az következik, hogy ha nem olvasunk, akkor elhülyülünk, illetve ha nem dolgozunk, nagy valószínűséggel éhen halunk. (Kivéve, ha van, aki eltart bennünket.)

David Dunstan ausztrál kutató tapasztalatai szerint az átlagosan ébren töltött 14-15 órának 55–75 százalékát végigülik az emberek, csupán az idő alig öt százaléka tekinthető fizikai szempontból aktívnak. A New Scientistben megjelent cikkben Dunstan arra hívta fel a figyelmet, hogy „a modern irodai dolgozó egy íróasztal mellett ülve egész nap a számítógép képernyőjét nézi”. És ez nem az az életmód, ami megfelelő az emberi test számára. Audrey Bergouignan, a Colorado Egyetem (Denver) fiziológusa szerint az emberi test evolúciós szempontból aktivitásra termett. „A nagyszülők nem mentek fitneszcenterbe, nem is volt rá szükségük, mert egész nap aktívak voltak.” A lap egy másik érdekes kísérletre is kitért. Aktív, sportos, egészséges fiatalembereket három hónapra ágynyugalomra kényszerítettek. Olykor persze felkelhettek, de a kísérlet lényege a totális henyélés következményeinek felmérése volt. Azt találták, hogy a harmadik hónap végére a kísérleti alanyok szervezete az évek óta jelentős túlsúllyal élő, kettes típusú cukorbetegekhez hasonló tüneteket produkált.

Aki naponta több órát ül, jó, ha tudja, hogy az ülés jobban terheli a gerincet, mint az állás. A helytelen üléskor majdnem kétszeresen (180 százalékosan) terhelődnek a porckorongok az álláshoz képest. Ha mindez a nyomás állandóan féloldalasan és egyenetlenül jelentkezik, kialakulnak a mozgásszervi betegségek, például a porckorongsérv vagy a meszesedés – ezekre a veszélyekre a Semmelweis Egyetem minapi tanulmánya hívta fel a figyelmet. A túlterhelés miatt a szövetek keringése és anyagcseréje is rossz lesz, amely elváltozáshoz vezet, mindez veszélyezteti a csonthártya, az ízületi szalagok, a porcfelszínek épségét, kialakulnak a degeneratív elváltozások. Ráadásul a mozgásszegény, ülő életmód 26 százalékkal növeli az úgynevezett metabolikus szindróma esélyét – a szindróma jellegzetessége a magas vércukor- és koleszterinszint, a magas vérnyomás, ezek szövődményei: a szív- és érrendszeri betegségek. A mindezekkel járó magas vérzsír azért különösen veszélyes, mert érkárosodást okoz az agyban, a szívben, a vesében, így agyvérzéshez, szívinfarktushoz, szívnagyobbodáshoz és vesebetegségekhez vezethet. A mozgáshiány a daganatok kockázatát is növeli – ezt a bélrák és az emlőrák esetében ki is mutatták.

Aki teheti, legalább óránként álljon fel, és végezzen néhány aktív gyakorlatot. A gyógytornászok mindenkinek azt tanácsolják, hogy ülés közben is végezzenek gyakorlatokat, akár izommegfeszítést, akár nyújtózást. Munkából hazaérve pedig lehetőleg ne üljünk le, hanem aktívan legyünk túl a napi megpróbáltatásokon.

A kutatók tanácsa: kelj föl, és járj!