Kirobo azon két humanoid robot egyike, amelynek kifejlesztésében a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) mellett több szigetországi intézmény és cég is részt vett. A Tokiói Egyetem és a Robo Garage cég a robot szerkezetén és mozgató mechanikáján dolgozott, a Toyota a hangfelismerő programért felelt, a Dentsu feladata pedig a beszédmodulok kidolgozása és a teljes projekt összehangolása volt. Magát a robotot hosszas tesztelésnek vetették, illetve vetik alá az augusztusi start előtt.

Kirobo a nemzetközi űrállomáson várja be Koichi Wakata parancsnok november végére, december elejére várható érkezését. (Wakata lesz az űrállomás első japán parancsnoka.) A parancsnok tudományos programjának meghatározó része lesz a Kirobóval való párbeszéd, hiszen elsőként kerül sor egy ember és egy robot kommunikációjára az űrben. Ha minden jól megy, a robot és Wakata parancsnok első beszélgetésére valamikor idén decemberben kerülhet sor. Biztos, ami biztos, Kirobo memóriájában eltárolták a parancsnok arcképét, így életre keltése után rögtön köszönteni tudja őt az űrállomáson. A robot legfeljebb egy éven keresztül tarthatja szóval a japánul értőket, mert 2014 decemberében visszatér a Földre. De mit keres egy japán robot az űrállomáson? Világelsőséget. A program egyik vezető kutatója, Joricsika Nisijima így indokolta a fejlesztő munkát: „A szovjetek voltak először a világűrben, az amerikaiak léptek először a Holdra. Japán lesz az első ország, amelyik beszélő robotasztronautát juttat az űrbe.”

Az inkább gyerekjátékra, mint egy tudományos berendezésre hasonlító Kirobo mindössze 34 centi magas, 18 centi széles, pontosan egykilós, és kizárólag japánul beszél, így az amerikai és orosz űrhajósoknak esélyük sincs arra, hogy beleszóljanak Kirobo és Wakata parancsnok társalgásába. A robot –amely már most is többé-kevésbé úgy kommunikál, mint egy ember – fontos szerepet játszhat az űrkutatásban, de alkotói elsősorban a szenzációra mindig éhes sajtó kiszolgálása miatt (a PR a távol-keleten is mindenható) vitték az űrbe. Érdemi és tömeges felhasználása a földön várható: a rohamosan öregedő társadalmakban mind nagyobb számban élő, egyedülálló idős ember segítőjeként jöhet szóba.

Amikor Kirobótól a tokiói sajtóbemutatón azt kérdezték, hogy mi az álma, azt felelte: „Olyan jövőt szeretnék teremteni, amelyben az emberek és a robotok együtt élhetnek és jól kijönnek egymással. Ez egy kis lépés nekem, de egy hatalmas ugrás a robotoknak” – mondta fel a beprogramozott választ a fénylő piros csizmát viselő robot, a Holdra elsőként lépő Neil Armstrong űrhajós híres szavaira utalva. William I. Newman, a Kaliforniai Egyetem professzora a TechNews-World magazinnak nyilatkozva azt mondta: „Ez a fejlesztés mérföldkő lehet az űrkutatásban, hiszen a robotika alapvető szerepet játszik a fejlődésben.” „Kirobo ugyan még nem alkalmas rá, de a továbbfejlesztett változatok átvehetik az unalmas, monoton házimunkát az űrállomáson (ilyen a karbantartás, a takarítás), illetve átvállalhatnak potenciálisan veszélyes tevékenységeket, mint az űrséta” – érvelt a robotok mellett a NASA szóvivője, Daniel Huot. Már ezt a robotot is felszerelték hang-és beszédfelismerő rendszerrel, nyelvi értelmező szoftverrel, kommunikációs eszközökkel, arcfelismerő programmal és képrögzítővel, emellett arra is képes, hogy felismerje beszélgetőpartnerének érzelmi állapotát is.

A mérnökök és tudósok egy másik kommunikációs robotot (más néven Mirata) is kifejlesztettek, amely a Földön marad. Mirata és Kirobo azonos felépítése lehetővé teszi, hogy ha valamilyen probléma adódna az űrben Kirobóval, a mérnökök Mirata segítségével a Földön kidolgozhatnak egy hibaelhárító eljárást. A japánok azt ígérik, nem állnak le a fejlesztéssel. Az egyik vezető mérnök bejelentette, hogy egy miniatűr robotot szeretne létrehozni, akkorát, hogy a tulajdonosok ugyanúgy zsebben tudják hordozni, mint a smartphone-jukat. Hogy mégis minek kell egy ilyen robotocska, arra nincs válasz, de ha valaki üzletet lát benne, biztosan hamarosan megjelennek az ilyen miniatűr társalkodó eszközök.

„Hatalmas ugrás a robotoknak...”