Kollégái Erdősre emlékeznek azon a tegnap kezdődött, egyhetes akadémiai konferencián, amelyen Fields-érmes, Abel-díjas, Wolf-díjas matematikusok is megjelentek. Erdős százötven meghívott előadót – Terence Tao Fields-érmes ausztrál-amerikai tudós, Timothy Gowers Fields-érmes brit matematikus, Szemerédi Endre Abel-díjas, Lovász László Wolf- és Kiotó-díjas akadémikusok, Elon Lindenstrauss Fields-érmes tudós – és további több mint ötszáz résztvevőt vonzott Budapestre.

„Tízéves koromban, még Ausztráliában találkoztam először Erdős Pállal. Meghatározó volt számomra a vele töltött néhány óra. Később is tartottuk a kapcsolatot, 1992-ben ő támogatta a Princeton egyetemi felvételemet. Azóta is folyamatosan találkozom a nevével, az általa felvetett problémákkal” – nyilatkozta lapunknak a világ egyik sztármatematikusa, a 2006-ban Fields-érmet nyert Terence Tao.

Terence Tao zsenialitását egyébként az a Szekeres György fedezte fel, aki a zsidóüldözés elől előbb Sanghajba menekült, majd a második világháború után Ausztráliában telepedett le a feleségével, Klein Eszterrel. „Emlékszem az esküvő napjára – mondogatta Erdős, akinek Szekeres volt első szerzőtársa –, egy nappal azután történt, hogy Vinogradov bebizonyította a páratlan Goldbach-sejtést.”

„Kivételes tehetségű, elképesztően széles látókörű ember volt, aki túlzás nélkül mondhatom, a legnagyobb hatást gyakorolta a huszadik század matematikájára. Hihetetlen, hogy napról napra újabb és újabb problémákat vetett fel. A matematika majd minden ágát gazdagította, ám az, hogy a diszkrét matematika ott tart, ahol, döntően az ő érdeme” – értékelte Erdős Pált a tavalyi év Abel-díjasa, Szemerédi Endre, akinek pályáját alapvetően meghatározta, hogy Erdős Pál és Turán Pál közös sejtését 35 évesen igazolta. (A két matematikus 1936-ban fogalmazta meg azt a felvetést, hogy az egész számok bármely pozitív sűrűségű sorozata tartalmaz akármilyen hosszú számtani sorozatot.)

Pach Jánost eredetileg ugyan a kémia és a fizika érdekelte, de egy barátja tanácsára a matematikát választotta. (Ez a barát nem az előbb említett Turán Pál volt, aki nagybátyjaként figyelte az ifjú Pach útkeresését.) Az Erdőst gyerekkora óta ismerő matematikus mintegy húsz cikket publikált példaképével. Hamisnak tartja azt a leegyszerűsítő képet, amit a média sugall Erdősről, hogy őt csak a számok, csak a matematika érdekelte. Minden foglalkoztatta, a fizika, a kémia, a történelem, bármi, ami érdekes volt az adott pillanatban. Nem voltak tabutémái. Ha érdekelte egy kérdés, akkor azt akárkivel szívesen megvitatta, legyen az Einstein vagy egy taxisofőr. Mindenkivel roppant barátságos volt, ha tudta, hogy egy kollégájának beteg a gyereke, éjfélkor is a gyerek hogyléte felől érdeklődött. Erdős Pál a címeknek, rangoknak, kitüntetéseknek nem tulajdonított nagy jelentőséget. A tiszteletbeli doktorátusokat és akadémiai tagságokat (szám szerint mintegy harmincat) ugyan elfogadta, de részben öregedése jeleként könyvelte el. Mindig hozzátette és komolyan is gondolta, hogy egy szép matematikai tételért boldogan feláldozná valamennyit.

Mindig a szabadságot választotta, és ezért olykor súlyos áldozatokat vállalt. Se Hitlernek, se Józsefnek (Sztálin után így titulálta a Szovjetuniót és általában a kommunista hatalmakat), se Samunak (Amerikának) nem engedte meg, hogy mozgásában és tevékenységében korlátozzák. Nem gondolta, hogy a nagyhatalmak örökkévalóak, de József hirtelen összeomlása őt is váratlanul érte. Samu hibáit sem nézte el – egy alkalommal nem kapott vízumot, kilenc évig nem mehetett az Egyesült Államokba. Kennedy elnök hatására vizsgálták felül az ügyét. (Az ügy az volt, hogy olvasta Marx Kommunista kiáltványát.)

Ezrekkel levelezett, mindenkiről mindent tudott, olykor többet, mint az érintett közvetlen munkatársai. Ő honosította meg az együttműködő matematikát, aminek az a lényege, hogy több szakember gondolkodik ugyanazon a problémán. Pach János szerint mesterére az is jellemző volt, hogy nem eltitkolta, hanem nagyvonalúan megosztatta felismeréseit. Őszintén örült mások eredményeinek. A svájci Lausanne-ban is kutató (főállásban az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet munkatársaként dolgozó) tanítvány szerint Erdős Pál respektje külföldön legalább akkora, mint szülőhazájában. „Szinte felfoghatatlan, hogy tizenhét éve nincs közöttünk. Illetve ma is velünk van, a sejtéseivel, a megoldásaival. Nem véletlen, hogy a világ minden részéről hétszáz ember érkezett Budapestre.”

1991-ben az Akadémia közgyűlésén