A Nature című folyóiratban megjelent közlés szerint a csontmaradványt a folyamatosan fagyott talajban (permafroszt) találták – ez a genetikai anyag a legősibb, amit eddig elemezni tudtak. Az eredményről beszámoló sciencedaily portál szerint eddig legfeljebb hetvenezer éves genetikai mintát sikerült meghatározni. A mostani eredmény két új eljárásnak köszönhető: a dán kutatók által irányított nemzetközi tudóscsoport részben a molekula kinyeréséhez használt új módszert, részben annak számítógépes elemzéséhez. A kutatók feltételezése szerint a hajdani ló ős a korábban hittnél nagyobb termetű volt, nagyjából arab telivér méretű. Izomzata azonban elmarad ettől, nincsenek ugyanis erre a tulajdonságra utaló génjei.

A csont amúgy felettébb szennyezett volt. A kinyert DNS-molekuláknak csupán a fél százaléka tartozott a ló őshöz, a többi baktériumok genetikai anyaga volt. Bár a teljes lógenomnak csak a 70 százalékát tartalmazta a kinyert minta, ennyi is elég volt a lényeges ismeretekhez. A ló egyébként mén volt, ezt az Y-kromoszóma megléte igazolta. A 700 ezer éve élt ló DNS-ét a tudósok összevetették egy 43 ezer éve élt lóéval, öt modern lóéval és a Przewalski-ló mintájával, majd arra a következtetésre jutottak, hogy a lófélék – szamarak, zebrák –közös őse már 4-4,5 millió éve legelészett a földön, míg korábban csak kétmillió esztendővel ezelőttre tették megjelenését.