Morális ördögök vagy angyalok?
Az állatvilágban moralitást feltételező etológusok szerint a csimpánzok békülékenységét az magyarázza, hogy a verekedés során egy értékes kapcsolat sérül meg, hiszen később még szükség lehet a másikra, tehát kell valamit tenni a helyreállításáért. Hogy ez érdekvezérelt viselkedés és semmi köze a moralitáshoz? Meglehet, de számos más példa is utal az állatok morális, legalábbis annak tűnő viselkedésére.
Vajon honnan ered az emberi moralitás?
Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője 2009-ben jelentette meg Az erény természete című könyvét. Arra a kérdésre próbált meg válaszolni, hogy az emberi moralitás isteni vagy evolúciós okokra vezethető vissza. – Az evolúció darwini elméletét számos evidencia bizonyítja. Ugyanakkor az evolúció tudományos tényét és az istenhitet nem lehet egymással szembeállítani, egymás ellen kijátszani. A vallásos meggyőződésnek csak egyetlen formája van, amely összeegyeztethetetlen az evolúcióelmélettel, a fundamentalizmus, legyen az keresztény, iszlám, judaista, vagy bármilyen más. A szent szövegek betű szerinti, szó szerinti értelmezése nyilvánvalóan ellentétben áll a tudományos tényekkel. Számos pap és egyházi szakember azonban úgy érvel, hogy ezek a szövegek sok esetben szimbolikus üzenetet hordoznak Isten és az ember kapcsolatáról.
Beer Miklós váci püspök szerint a moralitás az ember tudatos és szabad természetéből fakad. Csak az ember képes felelős cselekvésre. A jó és a rossz megkülönböztetése és ennek megfelelő felelős döntés az ember sajátja. Keresztény emberként Istenre mint teremtőre vezeti vissza az ember természetét, tehát a moralitás képességét
is. A hitnek annyiban van szerepe az ember erkölcsi magatartásában, hogy a lelkiismeretében jelentkező felszólítást vagy tiltást a teremtő által megszabott törvényre vonatkoztatjuk. Ez a logikai sor: ha Isten ilyennek teremtette az embert, akkor a bűn az, ami a természete ellen van, az erény pedig az, ami azzal összhangban van. Természetesen ebből fakad az Isten előtti felelősség is. A szabadságot Isten adta, de maga is komolyan veszi. Valós lehetősége van az embernek, hogy „megszegje a törvényt”, ezért beszélünk bűnről, de bűnbocsánatról is. Ez többé-kevésbé harmóniában van a társadalmi igazságszolgáltatással. Beer Miklós véleménye szerint a civilizációs körülmények változnak, de az ember erkölcsi alaphelyzete nem változik. Bármelyik történelmi korban éltek és élnek az emberek, mindig érvényes az előbb említett elvárás, teljesen mindegy, hogy tyúkot lop valaki, vagy számítógépet.
Kimutatható-e változás az ember morális viselkedésében az ókor óta? Bereczkei professzor igennel válaszol a kérdésre, bár azt is hozzáteszi, hogy nehezen megfogható a változás mikéntje, hiszen a moralitás mindig egy adott kulturális kontextusban létezik, csak abban van értelme, onnan kapja a jelentését. A busmanok például nem büntették a csecsemőgyilkosságot, ha azt rögtön a megszületés után, a szoptatás megkezdése előtt követték el. Érthető a háttér: túlságosan sok gyereket a Kalahári sivatagban nem tudtak felnevelni, ha egyeseket feláldoztak, a többség túlélési esélye megnövekedett. A mi társadalmainkban a csecsemőgyilkosság súlyos bűn, ez egyrészt az „életpárti” kereszténység térhódításával kapcsolatos fejlemény, másrészt megváltoztak a biológiai túlélés feltételei is. Ezért aztán a moralitás változása mindig a társadalom változásához köthető. Amikor a modern társadalmak állapotáról beszélünk, a legtöbben azt a véleményt fogalmazzák meg, hogy a morális helyzet rosszabb (világháborúk voltak, népirtások, stb.). De a helyzet ennél talán bonyolultabb. Bereczkei Tamás például azt tapasztalja, hogy az önzetlenség és nagylelkűség visszaszorul a mikroközösségek szintjére. Korábban az erre vonatkozó parancsok általánosabb társadalmi érvénnyel bírtak, és számos kulturális és vallási norma is előírta őket, ma viszont inkább csak azokra vonatkoznak az anonim, személytelen társadalomban, akik személyesen is ismerik egymást – rokonok, barátok, kollégák.
A tendenciák ismeretében a jövőképünk lehetne éppen borúlátó is, de Bereczkei Tamás optimista. Szerinte az evolúció során olyan hajlamok és motivációk jöttek létre, amelyek nagyon is alkalmassá tesznek bennünket a segítségnyújtásra és az áldozatvállalásra. Úgy fest, hogy az emberi természet szerves része az az érzelmi megerősítés, a megelégedettség és boldogság érzése, amelyhez a másik emberrel kiegyensúlyozott, kölcsönös előnyöket nyújtó kapcsolatban lehet hozzájutni.
Nemes László, a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének filozófusa szerint az emberi erkölcs evolúciós értelmezhetőségének kulcskérdése, hogy racionális érvek vagy inkább megérzések, érzelmek, intuíciók állnak erkölcsi ítéleteink és viselkedésünk hátterében. Amikor erkölcsileg helyesnek ítélem meg, hogy árvíz idején az emberek a bajbajutott társaik segítségére sietnek, esetleg magam is beállok közéjük, vagy akkor, amikor erkölcsileg helytelennek tartom fiatal sportolók erőszakos inzultálását, vajon egy elméleti álláspont alapján teszem ezt, vagy inkább intuícióimra hagyatkozom? Az etikával foglalkozó filozófusok hagyományosan inkább arra hajlottak, hogy erkölcsi döntéseink alapvetően elméleti jellegűek, ma azonban egyre nő azoknak a filozófusoknak és pszichológusoknak a száma, akik úgy vélik, hogy ez nem így van: a racionális ítéletalkotás másodlagos szerepet játszik ezekben a folyamatokban, és erkölcsi ítéleteinkben elsősorban az intuícióinkból indulunk ki, az átgondolt igazolás gyakran csak utólagos kiegészítés.
A napjainkban nagy hatást gyakorló amerikai morálpszichológus, Jonathan Haidt arra hívja fel a figyelmet, hogy a különböző kultúrákban jelentős eltérések mutatkoznak az erkölcsi kérdésekkel kapcsolatban, ám minden erkölcsi posztulátum visszavezethető öt tényezőre: a károkozás elkerülésére, illetve a gondoskodásra; az igazságosságra; a csoporthoz tartozásra; az isteniség tiszteletben tartására és a tisztaság elérésére. Haidt szerint ez az öt faktor képezi az emberiség erkölcsi érzékének alapját. Az ebben a vonatkozásban tapasztalható kulturális változatosságot a különféle konyhák különbségeihez hasonlítja: igen jelentős eltérés mutatkozik az előnyben részesített ízek terén, ám az öt alapíz (édes, sós, keserű, savanyú és az úgynevezett umami) minden nemzeti konyhában meghatározza a lehetőségeket.
Az világos, hogy sem angyalok, sem ördögök nem vagyunk, de mégis melyikhez esünk közelebb? A pécsi kutató szerint az emberi természet kevert alkotás. Nem csak arról van szó, hogy egyesek az angyalokhoz, mások inkább az ördöghöz hasonlatosak: valójában egyetlen személyben jelen van mindkét tendencia. Valószínűleg a leginkább belülről vezérelt ember sem tud mindig és mindenütt úgy viselkedni és gondolkodni, hogy elsősorban a többi ember érdekét tartsa szem előtt. Hogy egy bizonyos kontextusban hogyan fogunk viselkedni, arról a tudomány sem tud sokat mondani. Ha megfelelő körülményeket teremtünk, az emberek „ösztönösen” az érzelmeikre hallgatnak és jót cselekszenek. Rendkívüli mértékben növekszik például a segítségnyújtás valószínűsége, ha az emberek megtudják, hogy a másik ember hozzájuk nagyon hasonló vágyakkal, reményekkel és érzésekkel rendelkezik.
Ha valami reményt ad, akkor az az, hogy az emberi természet szerves része az az érzelmi megerősítés, hogy megelégedett és boldog, ha a másik emberrel kiegyensúlyozott, kölcsönös előnyöket nyújtó kapcsolatban vesz részt.
