Tech, show nélkül
Ott volt mindjárt a helyszín, a Gödör-utód Akvárium, amely központi fekvéséből és relatíve korszerű infrastruktúrájából adódóan ideális kiállítótér, ráadásul – bár korántsem hangár méretű – a hazai innováció többévnyi termését képes egyszerre bemutatni. A közel optimális körülmények ellenére az érdeklődők tömege nem repesztette szét a házat, ami egyfelől szomorú, másfelől viszont (gondoljunk megint csak a látogatók hada miatt elmélyült szakmai munka végzésére alkalmatlan közönségrendezvényekre) akár előnyként is felfogható.
Ha a bemutató valamennyire is reprezentatívnak tekinthető, akkor érdemi innovációs tevékenység szinte csak a tágabban értelmezett informatika környékén zajlik Magyarországon. A felhozatalnak nagyjából a 90 százaléka kapcsolódott a számítástechnikához, az internethez és a komputerizált megoldásokhoz. Akadtak „régi” ismerősök – például a „mindegy hova, csak gyorsan” logikával olcsó last minute repülőjegyeket áruló Drungli, amely túl van már a 3,5 milliomodik keresésen, illetve néhány rangos díjon is –, de a többség valóban újnak tűnt. Hogy a kínálat ne csak friss, de érdekes is legyen, arról egy szakmai előzsűri gondoskodott: 50 pályázó prezentációjából végül is 21-et engedtek be a hivatalos programba.
A témák közül az erőnyerő – régi magyar hagyomány szerint – a 3D volt: az Óbudai Egyetem Biotech Labja háromdimenziós testszkennert készített (elsősorban a divat- és az egészségipar számára), a Devsigner Beyond3D néven egy olyan virtuális tárgytervező rendszert, amely jelentősen leegyszerűsíti a számítógépes formatervtől a gyártásra kész tárgyig vezető utat, a 3D virtuális tükör, amelynek segítségével előre eldönthetjük („önmagunkat körüljárva”), hogy egy bizonyos ruha vagy frizura jól fog-e állni nekünk, a Freedee Cube 3D nyomtató, amely valószínűleg a legkönnyebben használható, gyerekek számára is ajánlható térbeli nyomtatási megoldás a világon, vagy a Leopoly, amely a legismertebb magyar 3D-s cég, a Leonar3Do „tárgygyurmázó” rendszere (ez szintén lehetővé teszi a megformázott alakzatok kiprintelését).
Úgy tűnik – és a nemzetközi innovációs versenyeken elért eredmények is ezt bizonyítják –, idehaza kialakult egy iskola a térbeli tervezés körül, aligha függetlenül a Graphisoft köré csoportosult kutató-fejlesztő és oktatógárdától, és ez a számos felsőoktatási intézménnyel, illetve vállalati innovációs műhellyel kapcsolatban álló láthatatlan hálózat folyamatosan szállítja az izgalmas alkalmazásokat.
Szintén csomóponti topiknak tűnt az interaktív oktatás: valamilyen módon a legtöbb 3D-s újdonság is ebbe a körbe sorolható, de felbukkantak klasszikus oktatórendszerek is – a Neudice nyelvoktató program a nyelvi struktúrák kiteregetésével, síkbeli modellezésével segít elsajátítani a másképp nehezen érthető nyelvtani összefüggéseket, a Rebot programozni és robotot építeni tanít (kevésé meglepő módon egyszerű, PC-ről vagy okostelefonról vezérelhető robotok közreműködésével), vagy a Zapland, amely az energia termelésének, és felhasználásának fizikai, illetve környezeti vonatkozásait magyarázza el a legkisebbeknek egy játék segítségével.
A harmadik nagy kalap a vásárlás: a Perfumance bebizonyítja, hogy parfümöt is lehet választani helyszíni kipróbálás nélkül, pusztán a saját korábbi tapasztalatainkra és a közösség megosztott intelligenciájára támaszkodva, az Interactive Store Systems pedig abban segít, hogy a tárgyak hangját, tapintását is meg tudjuk előlegezni a számítógép előtt ülve. A rendezők döntően olyan innovációkat mutattak be, amelyek már elindultak a termékké válás útján, a háttérrendezvényeken pedig (sikeres startupok menedzsereit megszólaltatva) arról is hallhatott a közönség, hogy hogyan lesz egy jó ötletből cég, illetve profit. Utóbbi, vagyis a termék- és üzletfejlesztés a magyar innováció leggyengébb pontja – ehhez képest különösen feltűnő volt, hogy az autentikus okosságokra milyen kevesen kíváncsiak.
