Amikor más lett az ember étrendje
A tudományos portálok vezető hírekben számoltak be a Utah Egyetem munkatársainak felfedezéséről, amely az emberszerű lények, azaz a hominidák fogmaradványainak elemzésén alapult.
A megkövesedett fogzománcokat vizsgáló amerikai kutatók tizenegy hominidafaj mellett más, Kelet-Afrikában talált főemlősmaradványokat is elemeztek. Összesen 175 hominidamintát vizsgáltak meg, amelyek kora 1,4–4,1 millió év között szóródott. A minták között vizsgálódó kutatók azt találták, hogy 3,5 millió évvel ezelőtt az Australopithecus afarensis és a Kenyanthropus platyops étrendje megváltozott. Az elemzések szerint a korábbi táplálékok mellett megjelentek a fűfélék, és nagy valószínűséggel olyan állatokat is elfogyasztottak (bár ez inkább csak feltételezés, mert erre nem találtak egyértelmű bizonyítékot), amelyek az általuk is kedvelt növényekre jártak rá.
Hogy mi állhat az étrendváltás hátterében? Vélhetőleg a hominidák ekkortájt merészkedtek ki az erdők biztonságos sűrűjéből a nyílt szavannákra. (Kelet-Afrikában a füves szavannák hat-hét millió évvel ezelőtt egyre nagyobb területeket hódítottak el.) Az előbbi következtetésre a fogzománc kémiai összetétele alapján jutottak, amely a különböző szénizotópok meghatározásán alapult. A szénizotópok arányából ugyanis következtetni lehet az étrendre, mivel a különböző növények eltérő arányban építik be a különböző szénizotópokat.
„Ez a kémiai információ nagyjából azt jelenti számunkra, amit a mai fogorvos számára a fogak közé szorult ételmaradék. Meg tudjuk mondani, hogy mit evett a páciens. Igaz, nem tegnap, hanem évmilliókkal ezelőtt” – tájékoztatta a BBC-t Zeresenay Alemseged, a Kaliforniai Tudományos Akadémia munkatársa. Mivel a táplálkozás alapvetően meghatározza a környezetünkhöz való viszonyunkat, viselkedésünket, szervezetünk élettani sajátosságait, ezek a leletek új információkkal segítik az emberré válás folyamatának megismerését.
De miért fontos az étrend bővülése? Mert a hominidák arra voltak egykoron képesek, amire az afrikai főemlősök ma sem: kényszerből, vagy a könnyebb táplálkozás reményében, de kiterjesztették táplálékszerzési területüket. A kutatók szerint az étrendbővítéssel együtt járó élőhely-expanzió kulcsfontosságú szerepet játszhatott a hominidák fejlődésében. Az afrikai szavannák nyújtotta táplálékot a legelő állatok már tízmillió évvel ezelőtt felfedezték, a hominidák azonban csak 3,5 millió éve – arra nincs válasz, hogy miért vártak évmilliókat a váltással. Nagy bátorság kellett mindenesetre ehhez, hiszen a legtöbb főemlős napjainkban is elkerüli a szavannai „éttermet”.
Thure Cerling, a Utah Egyetem geokémikusa szerint sokat tudunk az ősök táplálkozásáról, de maradt még számos megoldásra váró rejtély. Az izotópeljárás például nem tud különbséget tenni, hogy a szavannai füvek és más növények mely részét ették az emberősök – levelét, szárát, magvakat, esetleg a gyökerét. A módszer azt sem tudja meghatározni, hogy a hominidák mikor egészítették ki táplálkozásukat rovarokkal és a legelésző állatok húsával. A húsevésre utaló egyértelmű bizonyíték – ez már a Science Daily portálon olvasható – 2,5 millió évvel ezelőtt élt lényeken mutatható ki először. A tudatos vadászat nagyjából félmillió évvel ezelőttre tehető.
