A Mars-utazás az önpusztítással egyenlő
Rossz hírrel sokkolta a NASA a marsi utazást tervezők nem túl népes táborát: az oda-vissza út nagyjából annyi sugárzással terhelné meg az űrutasok szervezetét, amennyi egy ember szervezetét egy életen át úgy érheti, hogy az még nem veszélyezteti az egészségét, például nem okoz daganatos elváltozást. Ha hozzátesszük, hogy az esetleges űrséták, illetve magán a Marson való tartózkodás alatt további jelentős mennyiségű sugárzás éri az űrhajóst, akkor egy ilyen út a tudatos önpusztítás kategóriájába tartozik. De honnan tudjuk, hogy valóban ez történik az emberrel, amikor csupán a Holdig jutottunk? A Science magazin közlése szerint ezt a következtetést a Curiosity marsjárón elhelyezett detektor mérései alapján vonták le.
Kozmikus eredetű káros sugárzás a Földet is éri, de a légkör és bolygónk mágneses tere elnyeli, illetve eltéríti ezeket a káros sugarakat. Ennek köszönhető, hogy az űrhajósok akár egy évet is kibírnak az űrállomásokon. Minden idők leghosszabb űrbeli tartózkodásának rekordját Szergej Krikalev orosz űrhajós, hatszoros űrrepülő tartja, aki összesen 803 napot töltött az űrben két amerikai űrsiklón és négy hosszabb idejű misszió során a Miren és a nemzetközi űrállomáson. A leghosszabb űrrepülés rekordja Valerij Poljakov (űr)orvos nevéhez fűződik, aki 1994-ben indult és 1995-ben befejezett útja során 438 napot töltött a Miren – e küldetése során több mint hétezerszer kerülte meg a Földet. Az orosz űrhivatal szerint a közel húsz évvel ezelőtti több mint egyéves repülés Poljakovnak nem okozott maradandó károsodást.
Azt egyébként sokáig csak becsülni tudták, hogy mennyi sugárzás sújthatja egy marsi út során az embereket. A 2011 novemberében útnak indított Curiosity azonban olyan körülmények között utazott – egy űrkapszula belsejében –, mint amilyenbe majdan az űrhajósok kerülhetnek. A NASA által beszerelt detektor folyamatosan mérte a 253 napon át tartó, 560 millió kilométeres utazás során az űreszközt érő kozmikus sugárzást – a mérés nem várt eredménnyel szolgált.
A NASA jelenlegi szabályai szerint egy űrhajós legfeljebb annyi terhelést kaphat egész karrierje során, ami három százalékkal növeli a rákbetegség kialakulásával járó halálozás kockázatát. Ez a mennyiség nők esetében 0,6-1 sievert (a sievert a dózisekvivalencia származtatott egysége, ami megpróbálja visszatükrözni a sugárzás biológiai hatását), férfiaknál 0,8-1,2 sievert. Az űrkapszulában utazó Radiation Assessment Detector (RAD) nevű eszköz mérései szerint viszont az űrkapszula belsejét 0,331 sievert sugárzás érte, azaz a visszaúttal együtt 0,662 sievert lenne a terhelés. Ez az érték már önmagában meghaladja a nők számára megállapított alsó terhelési határt, és nagyon közel van a férfiak számára megállapított határ alsó értékéhez. Cary Zeitlin, az egyik coloradói kutatóintézet munkatársa szerint kétféle módon csökkenthetnék a sugárzást: hatékonyabb árnyékoló rendszert fejlesztenének ki – csakhogy ez súlynövekedéssel járna –, illetve ha meggyorsítanák az utazást. A szakértő az utóbbi megoldásra szavaz.
Az ENSZ Atomsugárhatásokat Vizsgáló Tudományos Bizottságának felmérése szerint a Föld népessége természetes forrásokból évente 2,4 millisievert sugárterhelést kap. Ennek kétharmada belső, egyharmada pedig külső forrásokból származik. A testünkben található természetes radioaktív atomok zöme urán és tórium bomlásának terméke. A legnagyobb terhelést a kálium 40-es tömegszámú izotópja adja. A belső sugárterhelés túlnyomó részéért a szervezetünkbe jutó természetes radioaktív anyagok, elsősorban a radon a felelős. A külső sugárterhelés körülbelül 40 százalékáért a kozmikus sugárzás, 60 százalékáért pedig a földkéregből eredő sugárzás a felelős. A mesterséges eredetű sugárterhelés a röntgensugárzás felfedezése óta létezik. Amióta tisztában vagyunk a veszélyekkel, röntgenvizsgálatra sem szeretnek menni az emberek, a CT-től pedig kimondottan irtóznak. A CT-vizsgálat által kibocsátott dózis attól függ, melyik testterületre fókuszálnak. A mellkas-CT átlagosan 7 millisievert, a koponya-CT 2 millisievert, míg a hasi, medencei CT 10 millisievert sugárterhelést jelent. Azaz a Marsra tartó embereket érő sugárterhelés nagyjából akkora, mintha valaki nyolcnaponta menne hasi, medencei CT-vizsgálatra.
