Miért érdekes egy szárazföldi országnak, hogy mi történik a tengerek halállományával? – A környezettudatos gondolkodáson kívül azért is, mert ha végrehajtanák a megfelelő intézkedéseket, abból a magyar édesvízi haltenyésztés is jelentős mértékben profitálhatna – válaszol Rodics Katalin természetvédelmi szakértő, a Greenpeace regionális kampányvezetője.

A több évtizeden át az államigazgatásban tevékenykedett szakember szerint a legnagyobb gondot az unió halászati politikája jelenti, mely mostanáig évi egymilliárd euróval támogatta a nagy halászflottákat, tehát a zömmel spanyol, olasz, kisebb részben francia halászbárók magáncégeit. Ennek következtében ma kétszer-háromszor akkora kapacitású halászflották járják az európai tengereket, mint amekkorát a rendelkezésre álló halak mennyisége indokolna.

A közös európai halászati politikát tízévenként vizsgálják felül, az újratárgyalás az idén aktuális. A reformról júniusban szavaznak. Az Európai Bizottság eredeti javaslata a fenntartható halászatot, a valódi reformot megalapozó dokumentum volt, de az ipari halászat lobbiereje miatt az illetékes miniszterek egy sokkal kevésbé kedvező programot kívánnak megvalósítani.

Rodics Katalin szerint a hagyományosan nagy halfogyasztó északi és északnyugat-európai országok meglepően pozitív szerepet játszanak a vitában, a legprogresszívebbek például a svédek, de a németek és a britek is a „jó oldalon” állnak. A hollandok is változtattak halászati módszereiken, s korszerűsítették technológiájukat az amerikaiak, az ausztrálok, az új-zélandiak, sőt az oroszok is. Erre azért volt szükség, mert jelenleg a kifogott állatok 60 százalékát a fedélzetről döglötten visszadobják a tengerbe. A domináns országok halászflottái által használt fenékkotró hálók ugyanis szinte legyalulják a tengerfeneket, mindent a felszínre hoznak, és csak a fedélzeten kezdenek válogatni. A halászbárók ráadásul modernizációra és a régi hajók leselejtezésére is kapnak uniós támogatást, de Rodics Katalin szerint az ellenőrzés lazasága azt is lehetővé tette, hogy az egyik spanyol halászflotta tulajdonosa felvegye a hajó modernizálására szánt pénzt, majd a járművet leselejtezze és ezért is bekasszírozza a támogatást. – Az európai tengerek régen a világ legtermékenyebb vizei voltak, ám mára szinte kiürültek – állítja a szakember. Az Európai Parlament javaslata szigorú kvótákat, sőt bizonyos fajokra néhány év teljes pihentetést írna elő. A természetvédők nem a halászati ipar ellen, hanem épp a hosszú távú halászati lehetőségek érdekében harcolnak.

Olyan védett területek kialakítását is szorgalmazzák, amelyek egyfajta vésztartalékokat jelentenének, ahonnan újra elterjedhetnének a fajok. A Greenpeace szerint az európai tengerek 10-15 százalékát kéne védetté nyilvánítani, ez szerepel a biológiai sokféleség védelméről szóló európai megállapodásokban is. A nemzetközi szervezet azt javasolja, hogy az ENSZ őszi közgyűlésén kezdjék kidolgozni annak módszereit, hogyan lehet ellenőrizni az ilyen övezetek sértetlenségét, és hogyan lehet a védetté nyilvánítást megvalósítani nemzetközi vizeken is. A technikai lehetőségek szinte határtalanok, ma már nincs halraj, amelyik el tudna rejtőzni a legkorszerűbb halászhajók elől. A tengeri élővilág persze egy ideig alkalmazkodik. Amikor például Kanadában szinte az összes tőkehalat kifogták, elszaporodtak a ráják. A terület halászai azonban letarolták a rájapopulációt is, végül nem maradt más, mint a koszos, iszapos és élettelen tenger.

Az európai halászflották a fogáscsökkenésre úgy reagáltak, hogy Ázsia és Afrika partjaihoz vonultak. Az unió halászati szerződéseket kötött a parti országokkal, és a tengerek kifosztása most ott folytatódik, ahol abbahagyták. Akad azért jó példa is: az egyik szenegáli ellenzéki vezető a Greenpeace segítségével azzal kampányolt, hogy megszünteti a kizsákmányolás e formáját, s amikor kormányra került, be is tartotta az ígéreteit, felbontotta az uniós halászati szerződést, s kikosarazta az unió helyére bejelentkezett Kínát is. Fél éven belül újra több lett a hal, a helyi kishalászoknak ismét lett megélhetésük. A halászok 80 százaléka persze Európában is kishalász, aki a part menti közösségeket látja el hallal, és a profitot is helyben költi el. A kvótáknak azonban csak a húsz százalékát kapják, ami Rodics Katalin szerint súlyos társadalmi konfliktusokat szül.

Az érdekérvényesítő képességekkel nem rendelkező kishalászok támogatására ezért a Greenpeace nagyszabású kampánykörutat szervezett a bálnavadászok elleni akciókkal híressé vált Arctic Sunrise nevű hajójával, és a magyar természetvédő féléves munkával azt is elérte, hogy a túra a Fekete-tengeren, a román és bolgár halászközösségeknél kezdődjön. Ezek az emberek eddig egymásra mutogattak, mondván, a szomszédok fogják ki előlük a halakat. A Greenpeace egy asztalhoz ültette és rádöbbentette őket, kik ellen is kell harcolniuk. Megismertették a kishalászokat az uniós folyamattal, és segítettek nekik, hogy szerveződjenek érdekérvényesítő csoportokká. Eleinte kézzel-lábbal ment a kommunikáció, de aztán közösen kezdtek harcolni. Ugyanez történt a görög és a horvát, a horvát és a szlovén kishalászok között. Rádöbbentek, hogy az angol kishalásznak ugyanolyanok a gondjai, mint balkáni társának. A környezetvédő szervezet egy brüsszeli konferenciát is szervezett, amelyre minden érintett országból vittek egy kishalászt, mindegyiket greenpeace-s aktivista kísérte, hogy eligazodjanak a számukra teljesen idegen közegben.

Emellett egy európai szakmai szervezet alapításán dolgoznak, amihez a környezetvédők a kezdő lökést szeretnék csak megadni. A Greenpeace persze saját maga is szembeszáll az úszó halfeldolgozóknak is nevezhető hatalmas hajókkal. Az Afrika partjainál halászó monstrumok oldalára aprócska gumicsónakjaikról azt festik fel, hogy tolvaj, aki ellopja a halakat az afrikaiak elől. Megpróbálták kinyitni a hálókat és kiengedni a halakat, ám ez csak ritkán sikerült, ráadásul az összezsúfolt halak töredéke maradt életben. Amikor aztán az egyik fiatal lány beszorult az egyik háló alá és négy percig volt víz alatt, leállították ezeket az akciókat. Most inkább az egyes uniós országokban és Brüsszelben lobbiznak. Csak a Greenpeace rendelkezik listával az illegális halászatról. Például fotókat készítettek, amikor egy német hajó 35 ezer tonna döglött heringet öntött a tengerbe. (Nagyobb példányokat sikerült befognia, ezért megszabadult az előző napi zsákmánytól.)

A hamisított jegyzőkönyveket is sikerült megszerezni. Tévéműsor lett az ügyből és országos botrány. Egy holland hajóra GPS-es követőt helyeztek, és egy hónap után kiderült, hogy csak tiltott övezetben halászott. Az esetet nyilvánosságra hozták, ennek következtében a hajó engedélyét visszavonták. A cég feljelentette a Greenpeace-t, de a bíróság közérdekűnek minősítette a megszerzett információt, és felmentette a szervezetet. Rodics Katalin most a kelet-közép-európai régióért felelős, ő tárgyal a bolgár, a szlovén és a horvát szakminiszterrel, de a cseh és a szlovák tárcavezetővel is. (A magyarral, aki tavaly eltávolította az állami természetvédelemből, nem.)

A tenger nélküli országok is fontosak, hiszen az unióban nekik is van szavazati joguk. (Sőt ha a horvátok is belépnek, a régió szavazati ereje egységesen jóval nagyobb lesz, mint a tengerek túlhalászatáért felelős és az eddigi rendszer fenntartásáért lobbizó spanyol, francia, olasz szavazatok együttesen.)

Eddig ez a régió hallgatott, nem akart rossz viszonyt a franciákkal, az olaszokkal. A következő öt évben e célra szánt 6,7 milliárd euró a tengerek kifosztása helyett segíthetné a fenntartható édesvízi haltermelést, az akvakultúrát, amiben hazánk például élenjár. Eddig ez az ágazat egyáltalán nem kapott uniós támogatást. Talán a hazai agrártárca is felismeri, nemcsak pénzt kell kérni a hazai haltermelésre, a csomagnak a tengeri túlhalászat elleni szavazás is része.

Az Arctic Sunrise a döntés idejére Brüsszel közelébe ér. A tapasztalatok szerint ahol kiköt, ezrek állnak sorban, hogy feljuthassanak a fedélzetére. Akinek sikerül, apró papírhajókat hajtogathat, amelyre üzenetet írhat a döntéshozók számára. Akinek nem sikerül a személyes látogatás, az online „hajtogathat”, petíciókkal sürgetve az ésszerű döntést.

FOTÓ: REUTERS CLARO CORTES