Denevérről emberre
Egy mutáció révén ugyanis „feltámadt” a madárinfluenza, és újra szedi halálos áldozatait, miközben egy SARS- (atípusos tüdőgyulladás) jellegű, szintén végzetes kimenetelű betegség is felbukkant. A WHO legfrissebb, május 10-i tájékoztatója szerint az A(H7N9) influenzavírussal kapcsolatban február elejétől május 9-ig 131 bizonyított megbetegedést és 32 halálesetet regisztráltak (vagyis a betegek nagyjából 25 százaléka meghalt, ami igen nagy mortalitásnak számít). Az eddigi csúcs áprilisban volt (akkor 87 esetet jegyeztek fel), ám ebből még nem lehet egyértelműen arra következtetni, hogy túl vagyunk a nehezén, a kínai népegészségügyi rendszer és a WHO adatfeldolgozása ugyanis időigényes.
A legtöbb megbetegedés Kína délkeleti részén történt. Maga a kórokozó a baromfifélékben általánosan jelen lévő, de az emberre veszélytelen vírustörzs, az A H7 friss mutációja. Mint a világszervezet szakértői megállapították, ez a változat már képes emberekben is szaporodni (a legtöbb madárinfluenza-vírus alig okoz humán megbetegedést – az elmúlt másfél évtizedben elszórtan felbukkantak ugyan az A H7-hez köthető emberi fertőzések, de általában igen enyhe lefolyásúak voltak). Kérdéses, hogy ezúttal mekkora esély van az emberről emberre történő terjedésre – egy kínai családnál, ahol mindenki megbetegedett, ezt bizonyítottnak tekintik, ugyanakkor más pácienseknél az emberek közötti fertőződést nem tudták kimutatni, és amíg ez nem derül ki, addig az sem világos, hogy okozhat-e a H7N9 világjárványt.
A betegség legjellemzőbb kezdeti tünete a magas láz, a köhögés és a légszomj, ez azonban még nem különíti el a szintén influenzaszerű tünetekkel induló H1N1-től. Az ÁNTSZ összefoglalója alapján az A(H7N9) madárinfluenza- vírus elsősorban abban különbözik a korábbi verzióktól, hogy szinte mindenkinél, akit megfertőz, rövid úton súlyos tüdőgyulladást okoz, ami kórházi ellátást, gyakran mesterséges lélegeztetést igényel, és – mint fentebb utaltunk rá – minden negyedik érintettnél halálos. Jelentős különbség az is, hogy ez a mutáció sokkal könnyebben fertőz meg emlősöket, mint a korábbiak.
A kórokozó a neuraminidáz-gátlókra (pl. zanamivir) jól reagál, de a siker reményében a gyógyszeres kezelésnek az első tünetek észlelésétől számított 48 órán belül el kell kezdődnie. Oltóanyag még nincs, így jobb híján csak a megelőzés hagyományos eszközeire lehet támaszkodni (kézmosás és maszk, különösen a betegekkel, illetve az állatokkal érintkező személyeknél a fertőzött régiókban, szigorú higiéniai előírások betartása az ételkészítésnél és a kórházakban). Az új madárinfluenza ismételten bizonyította, hogy a hasonló megbetegedések kipattanásának kifejezetten kedvez a meleg, párás éghajlat, a nagy népsűrűség, illetve a háziállatok és az emberek szoros közelsége – a gyors elterjedésnek pedig az a tény, hogy a vírust hordozó emberek a repülésnek köszönhetően órákon belül több száz kilométeres távolságban tudják „teríteni” a betegséget, olyanok körében is, akiknek az immunrendszere semmilyen módon nincs felkészülve a halálos kórral történő találkozásra.
Az Egészségügyi Világszervezetnél még nem címlapos hír, a világsajtóban viszont az utóbbi napokban a H7N9-hez hasonló karriert futott be egy új SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome – súlyos akut légzőszervi szindróma) jellegű megbetegedés. Az atípusos tüdőgyulladást okozó betegség hátterében szintén egy vírus áll, amely a koronavírusok csoportjába tartozik. A Szaúd-Arábiából kiindult, immár Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában is megjelent, MERS-nek (Middle-East Respiratory Syndrome) nevezett koronavírust az eddigi tapasztalatok alapján a potenciális világjárvány-okozók között tartják számon, ugyanúgy, mint 2003-ban a SARS-t. Az új kór eddig 18 halálos áldozatot szedett – méghozzá 34 esetből, vagyis a halálozási arány 50 százalék fölötti (az ügyet némiképp árnyalja, hogy az elhunytak többsége 50 év feletti, más betegségekben is szenvedő páciens volt) –, és bizonyíthatóan terjed emberről emberre.
Az első, az ideinél gyorsabban terjedő SARS-járvány 10 évvel ezelőtt kezdődött Kínában, és néhány hónap alatt 800 emberrel végzett – az akkori betegek többsége a tüdőgyulladás szövődményei miatt halt meg, most viszont a fertőzés következtében fellépő veseelégtelenség a fő halálok. 2003-ban az utazási korlátozások és szigorú egészségügyi elkülönítési szabályok bevezetésével sikerült elszigetelni a járványt. Mai tudásunk szerint a SARS-t okozó vírus denevérről került át az emberre – nem kizárt, hogy ugyanez történt a MERS esetében is, az új kórokozóhoz leginkább hasonló vírusokat ugyanis denevérek szervezetében lehet kimutatni.
