Ha tevéről hallunk, a legvalószínűtlenebb, ami eszünkbe jut róla, az a sarkvidék. Pedig a sivatagok ikonikus állata nem is olyan régen alighanem jobban kedvelte a havas környezetet, mint a homoktengert. Erre utal a Kanadai Természettudományi Múzeum kutatóinak új felfedezése: egy teve alsó lábszárcsontjának mintegy harminc töredékét találták meg a Kanadához tartozó Ellesmere-szigeten – a Magas-Arktiszon.

Mivel a kontinensek a földtörténet során sokat vándoroltak és a globális éghajlat is szélsőségesen változott, olyan helyeken is megtalálhatjuk egykori trópusi élőlények maradványait, melyek ma kifejezetten hidegek és zordak. A most talált tevecsontok azonban csupán bő hárommillió évvel ezelőttről származnak, amikor a globális átlaghőmérséklet csak valamivel volt magasabb a mainál, és a kérdéses régióban tajga uralkodott.

Az ősteve lába kb. 30 százalékkal lehetett hosszabb, mint mai utódaié, marmagasságát 2,7 méterre (a maiak legfeljebb két méter magasak), súlyát közel egy tonnásra (a maiak maximális súlya 500-600 kg) becsülik és egypúpú lehetett. Natalia Rybczynski, a kutatócsoport vezetője úgy véli, a korabeli teve sok szempontból hasonlíthatott a mai jávorszarvasokhoz, amennyiben a nagy testméret révén télen jól szabályozhatta testhőmérsékletét, nagyobb távolságokat tudott megtenni olyan környezetben, ahol a táplálék elszórtan, egymástól elég messze volt csak hozzáférhető. Széles, lapos talpa miatt kiválóan járhatott a hóban, akárcsak a mai tevék a homokon. A púpjában tárolt zsírtartalék segítette a túlélésben a hosszú, fél évig tartó, élelemhiányos téli időszakban.

A kutatók az első csontokat még 2006-ban találták, aztán az évek során egyre több került elő ugyanonnan. Nemrég a csontokat felépítő fő fehérjék, a kollagének összehasonlító vizsgálatával állapították meg, hogy valóban teveféléről van szó. Az eredményeket a Nature Communications című szaklapban tették közzé. A tevefélékről régóta ismert, hogy Észak-Amerikából származnak és a hajdan

Alaszka és Szibéria között létezett szárazföldi hídon át keltek át Eurázsiába, majd onnan Afrikába, mai dél-amerikai rokonaik pedig a lámafélék, melyek a 3-5 millió éve létrejött panamai földhídon jutottak el egészen Dél-Patagóniáig. Korábban a kanadai lelőhelynél délebbre találtak teveféle maradványaira, az ugyancsak kanadai Yukon területen, és annak kollagénjei csaknem teljesen megegyeznek a most talált csontmaradványokéval. A yukoni példány a Paracamelus genushoz tartozott, mely már 7,5 millió éve is élt Eurázsiában. E példány olyan faj képviselője volt, mely a 2,6 millió és 10 ezer év közötti időszakban élt, majd a mamutok által fémjelzett megafaunával együtt kihalt. A kutatók korábban úgy vélték, hogy a tevék ősei alacsonyabb szélességeken fejlődtek ki. A yukoni és az Ellesmere-szigeti leletből viszont arra következtetnek, hogy a tevék közös őse messze északon, erdős területeken alakult ki.

Fantáziarajz az északi-sarkvidéki tevékről