Keresztkérdés: mi hiányzik a legjobban a tablethasználóknak? Nem, nem az ész, hanem egy billentyűzet. Hiába simogatják a tableteket a sztárok a filmeken és a tévéshow-kban, a valóságban az intenzív használat alapfeltétele a jó klaviatúra.

„Miért nem vett laptopot akkor?” – kérdezhetnénk. Azért, mert a laptop, ha megfeszül is a tervezője és a gyártója, akkor is egykilós, a tablet meg a fele. Meg mert a tablet bírja majdnem egy napig, és a laptop „élettartamát” még mindig csak órákban mérik. Viszont a laptop számítógépnek ugyanannyival jobb, mint amennyire tabletnek nehéz (meg drága), sokkal gyorsabb és lehet vele dolgozni. Az azért már közismert, hogy a tablet tartalomfogyasztásra való, a laptop meg tartalom-előállításra is.

Ennek ellenére az igény megvan. A fogyasztói radarernyő alján már megjelentek olyan készülékek, amelyek megkísérlik a két világ előnyeit kihasználni. Ezek a hibrid vagy átalakítható laptopok. Az Intel felmérte, milyen „transzformereket” keresnek. Azt találta, hogy nincs egyértelmű nyertes. Több megoldás is van, a legrégebbi a kiforgatható (kinyitott állapotában megfordítható, majd lehajtható) érintőképernyős laptop.

Mostanában, a mobiltelefonok Bluetooth billentyűinek nyomán egyre több levehető klaviatúrás laptopot lehet látni (HP, Asus, Acer), de van 180 fokban visszahajtható, vagy keretben forgatható képernyős típus is (Lenovo Yoga, Dell XPS 12). Akinek volt a kezében ilyen transzformer vagy akár olyan „üzleti” tablet, amelyet számítógépgyártó (például a Fujitsu) készített, az tudja, hogy ezek a készülékek nehezek. A nagy teljesítményt nagy akkumulátor tudja csak táplálni, de az (egyelőre?) nehéz. Sajnos az érintőképernyőtől elválaszthatatlan az 1-1,5-2 mm vastag üveg a képernyőn, s az több mint két és félszer nehezebb, mint egy műanyag lemez. Szerencse, hogy a Gorilla Glass a könnyebb üvegek közé tartozik.

Két friss hír erősíti az Intel 2013-as transzformer-ultrabook-terveit, amelyet a maga részéről egy újabb, immár négymagos, a legkorszerűbb gyártástechnológiájú, alacsony fogyasztású Atom processzorral támogat. Az egyik egy fejlett technológiájú lítiumakkumulátorról szól, amely térbeli membránszerkezete révén a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb kapacitású. Ha megjelenik, akkor a jelenlegi energiaigényeket lényegesen kisebb méretű akkumulátorokkal lehet majd kielégíteni. Nem mellesleg gyorsabban és többször tölthető is, mint a jelenlegi battériák.

A másik pedig, hogy kitaláltak egy okosabb billentyűzetkiosztást a tabletekhez. Azt már mindenki látta, hogy az igazi SMS-bajnokok két hüvelykujjal gépelnek. Vannak is olyan virtuális klaviatúrák, amelyek ezt a szokást támogatják: két csoportba osztják a gombokat a képernyő két alsó sarkához. Jellemzően Windows 8-as tableteken látható ilyen kiosztás. Legújabban pedig felmérték, melyek a leggyakoribb betűk (az angol nyelvben), és ezeket tették a hüvelykujjal legkönnyebben elérhető helyekre, hogy gyorsabban és kényelmesebben lehessen gépelni a kézben tartott tableten vagy nagy képernyős okostelefonon.

A történelem ismétlődik: ugyanezért és ugyanígy született a Latham–Soles-féle QWERTY kiosztás helyett a Dvorák, amely nem terjedt el... Vajon van-e akkora erő az érintőképernyő-irányzatban, hogy elavulttá tegye a billentyűzetfejlesztés hosszú évtizedeit? Ha a transzformerkezdeményezést is olyan lendülettel kapják el a laptopgyártók, mint az ultrabookot, akkor a közeljövőben számos, érdekes konstrukció jelenik meg. Ha pedig hozzávesszük ehhez az okostelefonok képernyőjének nagyobbodását és számítási teljesítményük növekedését, akkor egy hármas konvergencia jeleit fedezhetjük föl: közelednek egymáshoz az okostelefonok, a tabletek és a laptopok.