A lakható övezetben lévő bolygó felszínén a víz folyékony állapotú, ami elengedhetetlen feltétele az általunk ismert élet kialakulásának. Az övezet kiterjedését a naprendszeren belül nem csak a központi csillagtól való távolság határozza meg, azt módosítja az adott bolygó légkörének felépítése, illetve a csillag kora is. A Lant csillagképben mozgó, tőlünk úgy 1200 fényévre található Kepler-62 nevű rendszerben összesen öt bolygót észleltek (62b, 62c, 62d, 62e és a 62f), ám ezek közül három (62b, 62c, 62d ) kívül esik a lakható zónán. A Kepler-69 nevű rendszerben a központi csillagot két bolygó kerülgeti, ennél a 69b jelű érdektelen a lakhatóság szempontjából.

A mi Napunknál kétmilliárd évvel öregebb, hétmilliárd éves csillagát 267 naponta megkerülő Kepler-62f kódú kőzetbolygó mindössze negyven százalékkal nagyobb a Földnél, így ez érdemli ki a leginkább Föld-szerű exobolygó titulust – amíg egy másik el nem hódítja ezt a címet. A Kepler-62e hatvan százalékkal nagyobb a Földnél, a lakható zóna belső részén, a csillaghoz közeli sávban található, amit 122 naponta kerül meg. (E csillag kiterjedése kétharmada a mi napunkénak, fényessége pedig az ötöde.)

A Hattyú csillagképben, tőlünk 2700 fényévnyi távolságra található, 242 napos keringési idejű Kepler-69c hetven százalékkal testesebb a Földnél – a kutatók azonban még nem tudják, hogy kőzet vagy gázbolygóról van-e szó. Annyi bizonyos, hogy a csillag nagyon hasonlít a mi Napunkhoz. A kutatók legfeljebb remélik, hogy az élet kialakulhatott ezen a három bolygón, de mégsem hiábavaló a kutakodás – írja a Sciencedaily.com –, mert közelebb vihet ahhoz, hogy egy másik csillag körül a miénkhez hasonló rendszert találjunk. A Kepler-űrtávcsövet 2009 márciusában lőtték fel, működésének első három éve alatt számos, a Naprendszeren kívüli bolygót fedezett fel. Egy idén januárban megjelent tanulmány szerint a Naphoz hasonló méretű csillagok 17 százalékánál találni a Földnél legfeljebb kétszer nagyobb bolygót.

További mérések ellenben arra utalnak, hogy azon csillagok aránya, amelyek körül Föld méretű, illetve annál valamivel nagyobb bolygók a Földéhez hasonló sugarú pályán keringenek, elérheti az ötven százalékot. Talán nem olyan badarság japán és új-zélandi csillagászok azon becslése, hogy százmilliárd Föld-szerű bolygó lehet a tejútrendszerben. Az exobolygók után vadászó Kepler-űrteleszkóp 150 ezer csillagot vizsgál folyamatosan. Az adatokat elemző számítógépes program a csillagok fényességében bekövetkező periodikus változásokat keresi – ezeket az apró eltéréseket a csillag előtt elhaladó bolygó okozza, hiszen csökkenti a felénk érkező fény mennyiségét.

Egy Jupiter méretű bolygó egyszázaléknyi fénycsökkenést idézhet elő, amit a Kepler könnyedén kimutat. Ugyanakkor egy Föld méretű planéta által okozott fényvesztés mindössze tízezred résznyi csökkenéssel jár, amit a mai technikai szinten nagyon nehéz észlelni. Az Amerikai Asztrofizikai Társaság összesítése szerint a Kepler-űrszonda összesen 2740 ilyen fényvesztést észlelt – ezek révén eddig 122 exobolygót azonosítottak be.

A több ezer fényévnyi távolság miatt nagyjából mindegy, hogy ezeken a bolygókon van-e élet vagy sem. A Naprendszerünkből sem léptünk még ki, bár a Voyager–1 ott robog a határon. A legmesszebb jutott ember alkotta űreszköz nagyjából 18,5 milliárd kilométerre van a Földtől – ekkora utat 1030 perc alatt tesz meg a fény. A világhírű elméleti fizikus, Stephen Hawking arra figyelmeztet, az emberiség nem éli túl a következő ezer évet, ha nem menekül el a Földről. Jóslata szerint az emberiség még ebben az évezredben kihal. De hova költözzünk? Belátható, bejárható távolságra nincs még egy élhető bolygó, amit szintén tönkretehetnénk.