Halott mint őssejtdonor

Nem élünk a harsány közhellyel: „élet a halál után”, de tény, hogy az emberi szervezet őssejtjei azután, hogy a halál beállt, egy ideig még életben maradnak. És nemcsak 1-2 napig, mint azt a kutatók eddig feltételezték, hanem sokkal hosszabb ideig. A közelmúltban publikált felismerés intenzív kutatásokat indított el. Kérdés, vajon mi a jelenség magyarázata, és az is, hogyan használhatók majd a halottból származó őssejtek a gyógyítás mindennapjaiban.

Fabrice Chretien és Shahragim Tajbakhsh párizsi kutatók közleménye a múlt év júniusában jelent meg a Nature Communication c. folyóiratban. Megfigyeléseik szerint az emberi izomzat őssejtjei a halál után 17 napig élnek még. A sejtek a halottban egyfajta „alvó” állapotba kerülnek, energiaigényük és felhasználásuk drasztikusan csökken. Ennek magyarázata az energiaforgalomért felelős sejtalkotórészek, a mitokondriumok csökkent működése.

A kutatók azt is megállapították, hogy a halál utáni sejttúlélés nemcsak a vázizomzat, de a csontvelő őssejtjeire is érvényes, ezek egérben négy napig képesek a leírt állapotban fennmaradni. Mindkét őssejt esetében hangsúlyos, hogy ha a halottból kiveszik őket, képesek „újjáéledni” és eredeti funkciójuknak megfelelően működni, azaz új szövetet képezni.

A floridai Miami Egyetem munkatársai, élükön Gianluca D’Ippolitoval 2012 decemberében a floridai West Palm Beachben rendezett őssejt világkonferencián számoltak be újabb, a témát érintő eredményeikről. Öt nappal a halál után, ember ujjából vett csontvelőőssejteket laboratóriumi körülmények között (in vitro) tenyésztették tovább, majd a sejteket öt hét elteltével sikerrel vitték át ízületi, csont- és zsírszövetbe.

(A csontvelőben levő speciális sejtek, a mesenchimalis őssejtek attól függően differenciálódnak tovább, hogy milyen szöveti közegbe kerülnek, csonttá, ízületté, zsírrá, vagy akár szívizommá fejlődhetnek.)

Az, hogy az őssejteket halottból is lehet nyerni, azért jelentős, mert a kezelés során több sejtre lehet szükség, mint amennyit egy ember, mint őssejtforrás nyújthat. Kivehető például a teljes gerincoszlop, ami élőből természetesen nem lehetséges.

Paolo Macchiarininek, a stockholmi Karolinska Intézet kutatójának a New Scientistben közzétett véleménye szerint az eddigi eredmények kétségtelenül biztatóak, de ahhoz, hogy a holttestből kivett őssejteket gyógyításra használni lehessen, előbb biztonsággal meg kell győződni, hogy a sejtek épek-e, nem károsodott-e DNS-állományuk. Ez a környező elhalt szövetek közegében, illetve a hűtési hőmérséklet miatt könnyen előfordulhat.

Nem kevéssé aggályos, hogy a holttest csak egyetlen alkalommal lehet őssejtforrás, ismétlésre, újabb sejtek kinyerésére nincs lehetőség. Márpedig a tudományos szabályok szerint az őssejtek egyazon forrásból kell származzanak.

Az előrehaladott kutatások arra utalnak, hogy az őssejtkezelés széles körű elterjedése inkább a közeli, mint a távoli jövő zenéje. Igaz, számos tudományos probléma van még, és sokféle etikai meggondolás is napirendre kerül, hiszen akárcsak a szervtranszplantáció esetében, a halottból vett élő anyag egy másik emberben él tovább.

Nem csak etikai aggályok merülhetnek fel... (részlet egy Bodies kiállításról)
Nem csak etikai aggályok merülhetnek fel... (részlet egy Bodies kiállításról)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.