Ösvénytaposók
Nagy durranás ez a lépés, hiszen három évtizede nem épült új reaktor az Egyesült Államokban – a váltás akár jelzés is lehet az atomenergia ilyen irányú felhasználását bírálók számára. A teljes képhez tartozik, hogy az előbb említett két reaktor mellé két másikat is terveznek, illetve Tennessee-ben már félig kész a Watts Bar 2 reaktor, amit 2015-ig csatlakoztatnak a hálózatra.
Az építéshez a cégek kormányzati segítséget kaptak. Barack Obama elnök 8,3 milliárd dollárt kölcsönzött az állami alapból az erőművek felépítésének támogatásához. Az új típusú atomerőművek előnye, hogy bár a kivitelezésük igen költséges, a fűtőanyag beszerzési ára alacsony, és így hosszú távon jövedelmezőbb a működtetésük. „Valakinek meg kell tennie az első tépést, hogy végül kitaposhassa az ösvényt ez előtt az új technológia előtt” – nyilatkozta Mitchell Singer, a washingtoni Nukleáris Energia Intézet munkatársa. A három épülő és a két tervezett új reaktor azonban nem elegendő indok arra, hogy a „nukleáris reneszánsz” kifejezést említsük e fejlesztések kapcsán. Az új blokkok nem írják át az ország energetikai viszonyait – csupán az időközben leállított régi blokkok által kiesett áramot pótolják. Az amerikai kormány arra számít, hogy 2035-ig a nukleáris energia aránya 20 százalék körül alakul az amerikai villamosenergia-ellátáson belül.
Hasonló konstrukciójú új atomreaktort mutatott be Budapesten a szentpétervári Atomenergiaprojekt főmérnöke, Gyenyisz Kolcsinszkij, nem titkolva, hogy ezzel a típussal jelentkeznének a még meg sem hirdetett paksi tenderen. A MIR–1200-as darabonként ötmilliárd euróba kerülne, és hatvan éven át üzemelhetne – és a hosszabbítás sem kizárt. Az egyik fő biztonsági fejlesztés az úgynevezett olvadékcsapda. A hatalmas acéltartály közvetlenül a reaktortartály alatt helyezkedik el, és annak esetleges megolvadása esetén felfogja az olvadt anyagot. A benne lévő kompozitanyag akadályozza magreakciók beindulását az olvadékban. (Jelenleg egyetlen olvadékcsapdás reaktor üzemel a világon, Kínában.) Ugyancsak fontos biztonsági megoldás a hidrogénelvonó rendszer, ami egy esetleges balesetnél felszabaduló hidrogéngázt vonna ki – erre a célra Pakson a korábbi 16 helyett hamarosan blokkonként 46 hidrogénelnyelő működik –, így nem következhetne be a Fukusimához hasonló robbanás. Az atomerőműveket építő orosz Roszatom 2030-ig 80 ilyen reaktort szeretne építeni.
A világ első, hálózatra energiát termelő atomerőműve bő fél évszázaddal ezelőtt, 1954-ben, a szovjetunióbeli Obnyinszkban kezdett működni. Az első generációs atomerőműveket az ötvenes és hatvanas években, illetve a hetvenes évek elején helyezték üzembe, ezek zöme ma már nem üzemel, a maradék pedig élettartama végén jár. A második generációs erőművek alkotják a ma működő erőművek döntő többségét. (Második generációs a paksi atomerőmű négy blokkja is.) A harmadik generációs reaktorok legfőbb sajátossága a valamennyi típusra szóló szabványosított terv, amely gyors engedélyezési eljárást, mérsékelt fajlagos beruházási költséget és rövid (úgy négy év) építési időt eredményez. Nagyon fontos, hogy e reaktorok üzemi élettartama tipikusan 60 év. Ilyen harmadik generációs atomerőművek épülnek a többi között a franciaországi Flamanville-ben, a finnországi Olkiluotóban, a kínai Sanmenben, és immár az Egyesült Államokban.
Negyedik generációs atomerőmű még nincs, de 2000 óta nemzetközi projekt keretében keresik a lehetséges megoldást. A hat szóbajöhető elképzelés közé tartozik a gázhűtésű gyorsreaktor. Magyar, cseh és szlovákiai atomkutató intézetek 2010 májusában éppen arra szövetkeztek, hogy e három ország valamelyikében épüljön egy kísérleti gázhűtésű gyorsreaktor. A tervezett 75 megawatt hőteljesítményű reaktor csupán azt bizonyítaná, hogy a technológia működőképes. A teljes beruházás költsége 4,8-7,2 milliárd euró lenne, a kapcsolódó kutatás-fejlesztési költség további 1,5-3 milliárd euró. Pénz még nincs rá. Esetleg a környezetet kisebb mértékben terhelő energiák hasznosítását támogató Obama elnöktől kérhetnének. Éppen a NASA Goddard Űrkutató Intézetének munkatársai tették közzé a Chemical & Engineering News című folyóiratban, hogy az atomenergia alkalmazása mintegy 1,8 millió légszennyezés okozta halálozást akadályozott meg globálisan és további több millió életet menthet meg a következő évszázadokban, ráadásul elejét veszi az üvegházhatású gázok nagy mennyiségű kibocsátásának. A szerzők arra nem tértek ki, hogy mi legyen a radioaktív hulladékokkal, pedig egy vegyészeti szaklapban akár erre is juthatott volna hely.
