A belga csoki olyasmi, mint a svájci bicska vagy a holland tulipán: nem csupán múltja, hanem története is van – csak éppen kevesen tudnák rekonstruálni. Belgiumba például az egykori belga gyarmat Kongóból került a csokoládé, ám ez még nem elegendő magyarázat, tekintve, hogy Kongó Afrikában van, a legfontosabb csokoládé-alapanyagnak számító kakaó viszont dél-amerikai származású. A kakaóbab spanyol, portugál és holland közvetítéssel jutott el Afrikába, és a belgák inkább csak kihasználták az ott talált kakaóültetvényekkel kapott lehetőséget a saját csokoládéipar létrehozására.

Belgium adta a világnak a pralinét, amely – a vicc állításával ellentétben – nem a belga proletár felesége, hanem különféle ínyencségekkel töltött csokoládégolyó. Az viszont szemenszedett hazugság, hogy a nugát is belga találmány: a nugátokban mindenféle pörkölt-őrölt magvakkal helyettesítik a kakaót, amit minden belga csokoládékészítő szentségtörésnek tartana. A nagy gyártók – mint a Godiva, a Neuhaus, a Galler vagy a Leonidas – termékeiben vakon meg lehet bízni, de a kisebbekében is, ha bizonyítható, hogy a gyártmány Belgiumból származik. A csokoládégyártási tradíciók – amelyek lényege a felhasznált alapanyagok magas minősége és tisztasága, illetve a manufakturális előállítás – nemcsak túlélték az egész európai élelmiszer-termelés eliparosodását, hanem új műfajt is megteremtettek: a belga gyökerű kézműves csokoládé valamilyen formában szinte a kontinens minden országában (így Magyarországon is) jelen van.

A csokoládé eredetileg nem étel, hanem ital volt, amelyet a maják és az aztékok fogyasztottak. Kezdetben ugyanolyan keserű, mint a kávé, és nagyjából ugyanolyan célokat is szolgált: főként az élénkítő hatásáért itták. Édesíteni (nádcukorral) először a gyarmatosítók kezdték, szilárd élelmiszert pedig elsőként a hollandok csináltak belőle, amikor a kakaóvajat sikerült különválasztaniuk a kakaóportól. A táblás csoki viszont állítólag olasz (más források szerint angol) találmány: nagyjából a mi 1848-as forradalmunk idején készítettek először szilárd halmazállapotú, törhető és harapható desszertet kakaóporból, nádcukorból és a masszához utólag hozzákevert kakaóvajból. A „valódi” csokoládé ma is ezekre az alapanyagokra épül – és még arra a két-háromszázféle összetevőre, amit az „alapcsokihoz” hozzákevernek. Ezek közül a legismertebb a tejcsoki világosabb tónusát és krémes ízét adó tej vagy tejpor, de az adalékok sora a csilitől a narancshéjon át a wasabiig terjed, és szinte naponta bővül.

Maga a kakaó is összetett anyag, amelyben koffein, szintén élénkítő hatású teobromin, egy fontos szerotonin- („boldogsághormon”) alapanyag és egy anandamid nevű kannabinoid drog is található – ezek miatt a csokoládéfüggőség nem csak a mesében létezik –, meg rengeteg antioxidáns, amelyek a teobrominnal együtt a megfázásos tünetek megelőzésében, illetve enyhítésében is segítenek. A tiszta, műanyag- és cukormentes kézműves csokoládékat sokféle egészségügyi célra adják: ezek közül a legkézenfekvőbb a fekete csokik ismert fogó (hasmenés-megszüntető) hatása, de például a mentolos csokoládé az egyik legismertebb afrodiziákum-élelmiszer. Minél tisztább (adalék- és cukormentesebb) egy csoki, annál egészségesebb – viszont annál több benne a koffein (egy tábla sötét csokoládé koffeintartalma megegyezik egy bögre erős teáéval).

Az európai élelmiszerkönyvi előírások szerint csak a legalább 35 százaléknyi kakaótartalmú csokit szabad csokoládénak nevezni (így „fehér csoki” a valóságban nem létezik, vagyis létezik, de nem igazi csoki). A belgák bizonyos tekintetben még szigorúbbak: míg az uniós szabályok legfeljebb ötszázaléknyi „egyéb” növényi zsír felhasználását engedélyezik a csokoládégyártásban, az igazi belga csokiban kizárólag kakaóvaj van. Ez is növényi zsiradék, de a kakaóbabból nyerik, és – szemben mondjuk a pálmaolajjal – kakaóíze van (olyannyira, hogy a fehér csokoládé csokiízét kizárólag a kakaóvaj adja, hacsak nem helyettesítik mesterséges aromákkal). Ettől az évente 170 ezer tonnányi mennyiségben előállított belga csokoládé teltebb, testesebb – talán pont ezért szeretjük.

Brüsszeli bonbonok. Szívesen veszik