Ülősztrájk a világhálón

Ha módszereiben nem is, méreteit tekintve valószínűleg a legnagyobbak közé tartozik az a támadássorozat, amely miatt az egész világon lelassult vagy akadozik az internetforgalom a napokban. A jelenséghez alighanem érdemes lesz hozzászokni, a hálózat ugyanis egyelőre védtelen a hasonló szabotázsokkal szemben.

Egyes feltételezések szerint egyszerű bosszúszándék áll az akció mögött: egy (gyanús ügyfeleknek is) szerverszolgáltatást nyújtó cég így akar megfizetni azért, mert feketelistára tették. A holland CyberBunkerről van szó – a vállalat üzleti modellje arra épül, hogy nem tesz fel kérdéseket (azaz néhány definitíven köztörvényes „szolgáltatáson” kívül bármire lehet nála tárhelyet bérelni: a gyermekpornó például a kevés számú kivétel közé tartozik, de mondjuk a nem teljesen jogtiszta filmek és zenék megosztása még bőven belefér). Az alacsony küszöb természetesen vonzza a szürkezónában dolgozó ügyfeleket, például azokat is, akik spamterjesztéssel (azaz kéretlen reklámüzenetek postázásával) keresik a kenyerüket. Ez egyébként egy létező és mindig a legalitás határán mozgó üzletág, amelyben 100 dollárért akár több millió potenciális vásárlóhoz is el tudjuk juttatni az üzeneteinket. Mivel a CyberBunker szervereiről sok spam érkezett a világ különböző pontjain lévő számítógépekre, a feladó rákerült a világ legnagyobb spamszűrés-háttérszolgáltatójának a feketelistájára. A dán Spamhausról van szó, amely azzal foglalkozik, hogy egy primitívnek tűnő, de viszonylag hatékony módszerrel kiszűri a globális mailforgalomból a spamnek tűnő üzeneteket. A Spamhaus folyamatosan frissített címlistákkal dolgozik, és valójában nem szűr (mint mondjuk a mailszolgáltatónk), hanem blokkol: ha egy címről túl sok spam jön, akkor az adott feladó tiltólistára kerül, és a küldeményeit egyszerűen kizárják a forgalomból.

A holland CyberBunker pontosan így járt, annak ellenére, hogy a Spamhaus eljárását nem alapozta meg nyomozati eredmény vagy bírósági ítélet. Valójában a hasonló tiltólistákra viszonylag könnyű fölkerülni (és még vétlenség esetén sem lehet egyszerűen és automatikusan lekerülni róluk), vagyis az önkényeskedésnek kétségkívül van tere a jelenlegi gyakorlatban. Ugyanakkor az is igaz, hogy a teljes mailforgalomnak ma már a 60–90 százaléka spam, és ha a teljes mennyiségét szűretlenül ráengednék a hálózatra, azzal alighanem le is lehetne bénítani az internetet.

Most részben éppen ez történt: bár bizonyíték nincs rá, sokan a CyberBunkert sejtik a Spamhaus ellen zajló támadások mögött, amelyek következtében a dán vállalat szolgáltatásai alig működnek, lényegesen több spamet szabadítva a világhálóra. De akad más oka is a hálózati anomáliának: a Spamhaus belassulása mailszolgáltatók és más internetes alapcégek működését – vagyis áttételesen szinte az egész internetet – fékezi. Hogy a konfliktus miért pont most eszkalálódott, az nem világos – a CyberBunkert a Spamhaus a vonatkozó Wikipédia-bejegyzés szerint már 2011-ben „lebuktatta”.

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a túlterheléses támadás amilyen egyszerű, annyira kivédhetetlen. Vírusokkal megfertőzött és zombivá tett számítógépekről vagy „hamis” (egyirányúsított) IP-címekről annyi lekérdezést zúdítanak a célba vett szerverre, hogy az képtelenné válik az összes igény kiszolgálására, és átmenetileg lefagy. A dolog ugyanúgy működik, mint amikor az offline világban a választók célzott levélüzenetekkel bombázzák a politikusokat, választ és azonnali intézkedést kérve – csak éppen a világhálón mindezt sokkal gyorsabban, és szinte költségek nélkül le lehet bonyolítani. A túlterheléses támadást – a digitális infrastruktúra eltorlaszolását – online ülősztrájknak is szokták nevezni. Éppen ezen az alapon kezdeményezte a közelmúltban az Anonymus nevű mozgalom, hogy a politikai célzatú bénító akciókat (ugyanúgy, mint a „hagyományos” ülősztrájkokat vagy leláncolásokat) a hatóságok ne kezeljék bűncselekményként.

Hasonló próbálkozások a közelmúltban Magyarországon is voltak: egyebek között a Közgép és a közmédia oldalait támadták, de akkor a „reklámérték” lényegesen nagyobb volt a tényleges hatásnál. A Spamhaus-affér viszont nyilvánvalóan nem politikai indíttatású, másrészt pedig globális biztonsági dilemmákat is felvet – egyelőre válaszok nélkül. Az eset még annak tudatában is nyugtalanító, hogy a nyilatkozó szakértők többsége utal rá: a fenti csupán az egyik (még csak nem is a legvalószínűbb, bár technikailag reális) lehetséges magyarázat az internet lelassulására. A spamszűrő cég ugyanis ehhez „nem elég fontos”, rá adásul a támadások most már inkább a kisebb nemzeti internetelosztókat célozzák, miközben a kontinensek közötti internetforgalmat biztosító kábeleket is több helyen elvágták. Végül akár az is kiderülhet, hogy a Spamhausnak (vagy a CyberBunkernek) nincs is köze a leálláshoz.

A túlterheléses támadás, amilyen egyszerű, olyan kivédhetetlen
A túlterheléses támadás, amilyen egyszerű, olyan kivédhetetlen
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.