Itt a prion, hol a prion?
A prionok okozta betegségek közé tartozik pl. a juhok surlókórja, a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegsége (BSE, legismertebb nevén kergemarhakór) és a BSE humán változata, az új típusú Creutzfeldt–Jakob-betegség. Egyes szerzők szerint a fertőzött hús hőkezelése nem segít a fertőzés megállításában, mivel a prionok magas hőmérsékleten (300 C-fokon) is megőrzik szerkezetüket, ezáltal fertőzőképességüket.
Amikor a nyolcvanas évek végén az Egyesült Királyságban a szarvasmarhatelepeken felütötte fejét a százezres nagyságrendűvé duzzadt BSE-járvány, az emberek körében kitört a pánik, mivel a kór humán változata, az új típusú Creutzfeldt–Jakob-betegség, számos emberáldozatot követelt. Sokan lemondtak a marhahúsról, mások viszont a soha nem látott, alacsony húsárak miatt növelték marhahúsfogyasztásukat.
Az Emerging Infectious Disease Journal nevű tudományos lapban a múlt év végén jelent meg az az információ, hogy a japán Yuichi Murayama vezette kutatócsoport, másokhoz hasonlóan, nemrégiben azt találta, hogy a prionok által okozott betegségek nyál útján is terjedhetnek.
Ennek azonban ellentmond minden korábbi kutatási eredmény. Azt Muramayáék is hangsúlyozzák, hogy eddig nincs semmilyen epidemiológiai bizonyíték arra, hogy a BSE-vel fertőzött állatok nyála, teje, vére vagy gerincvelő-folyadéka fertőző lenne. Neil Mabbot, az edinburugh-i Rosalin Intézet kutatója szerint a surlókóros juhokkal és krónikus sorvadásos betegségben szenvedő szarvasokkal kapcsolatos adatok is mind azt igazolják, hogy e betegségek fertőzőképessége nagyon alacsony.
A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegségét általában az agyszövetből származó minták ún. Western blot és immunohiszto-kémiai módszerekkel való elemzésével határozzák meg. Bár ezek a hagyományos diagnosztikai tesztek már több hónappal a betegség klinikai tüneteinek a megjelenése előtt azonosítani tudják az abnormális (betegséghez köthető) prionfehérjék jelenlétét az agyszövetben, még sincs olyan univerzális módszer, mellyel a BSE még korai preklinikai állapotban diagnosztizálható lenne élő állatban. Mi több a betegség ma még csak utólag, az elpusztult állatok agyszövetének vizsgálata után állapítható meg.
Annak kiderítésére, hogy vajon a betegség élő állatban is kimutatható-e, a japán kutatók szándékosan megfertőztek prionokkal három szarvasmarhát. Ezt követően négyhavonta mintát vettek az állatok nyálából, majd az ún. PMC (protein misfolding cyclic amplification) módszerrel a mintákban lévő kis számú priont mérhető szintre szaporították fel. Az egyik állat nyálában ki tudták mutatni a prionokat a betegség tipikus tüneteinek várható megjelenése előtt két hónappal. A másik két állat esetében viszont a prionok csak az első tünetek megjelenésekor váltak detektálhatóvá.
Amikor 20 évvel ezelőtt a BSE felütötte a fejét az Egyesült Királyságban, a betegség okaként egyértelműen a fertőzött állatok agyszövetét tartalmazó takarmányt jelölték meg. A japán kutatók eredménye felveti annak lehetőségét, hogy a kór testnedveken keresztül is terjedhet – legalábbis ennek elméleti lehetősége nem zárható ki teljesen.
A felfedezésnek köszönhetően talán előbb-utóbb lesz olyan egyszerű BSE-teszt, melynek segítségével a betegség még a tünetek megjelenése előtt diagnosztizálható. A kulcskérdés, a prionok detektálására szolgáló alternatív tesztet elemző Richard Bessen amerikai kutató szerint az, hogy van-e elég fertőző anyag a nyálban a kór terjesztéséhez. Néhány esetben szerinte ez elképzelhető, azonban nem ezt tartja a kór általános terjedési módjának.
Bár jelenleg a világ gyakorlatilag BSE-mentes, a betegség bárhol, bármikor felütheti a fejét. A betegséget az élő állatokból még a tünetek megjelenése előtt azonosítani képes teszt éppen ezért felbecsülhetetlen értékű lenne a betegség kordában tartása szempontjából.
