Egy teljesen átlagos számítógépen biztosan van két böngésző, az Internet Explorer és a Firefox (vagy a Google Chrome). Ahhoz, hogy ezek rendesen működjenek, kell az Adobe Flash Player a filmek és persze a reklámok vetítéséhez, az Adobe Schockwave Player szintén néhány reklámhoz és számos online játékhoz, az Oracle Java futtató környezet, ha máshoz nem, az adóhivatallal kapcsolatos feladatokhoz és/ vagy az online bankoláshoz.

Ez négy, egymástól független szoftveres világcég: Microsoft, Adobe, Oracle, Google. (Ha valaki még nem tudná, a Firefox fejlesztőcége, a Mozilla költségvetésének mintegy 80 százalékát a Google állja, akármilyen furcsa ez a böngésző-, illetve az okostelefonpiac jelenlegi állásához képest.) A függetlenséget nemcsak anyagilag kell érteni: a szoftverfrissítési ciklusaik sincsenek (eléggé) összehangolva.

Az „eléggé” azt jelenti, hogy a Microsoft és az Adobe a „nagy”, rendszeres frissítéseket összehangolja, a rendkívülieket nem. Márpedig utóbbiak is elég gyakoriak, a hekkerek egyfolytában a Flash Playert támadják. Részben (vagy egészben?) ezért van a levegőben a HTML5, a web nyelvének új változata, amelynek nem kell az Adobe Flash a filmlejátszáshoz, pontosabban a fizetős, online videótartalom-szolgáltatáshoz. De ez egy más történet.

Mint ahogy az is, hogy a Google és az Oracle hagyományos, ádáz Microsoft-ellenességének van-e köze ahhoz, hogy nem tartják magukat a foltozókeddekhez: a Microsoft minden hónap második keddjén adja ki a javításokat, az Adobe meg szerdán. Az Oracle és a Google meg akkor, amikor kedve tartja. Nem ritka, hogy hetente kétszer. Ha tehát valaki letiltja az automatikus frissítéseket – a tudatos informatikai viselkedés jegyében, továbbá volt már olyan, hogy a frissített változat hordozta a hibát, sőt olyan is, hogy maga a frissítő szoftver volt rossz –, akkor gyakorlatilag két-három naponta tolja az arcába valamelyik szoftver, hogy a futó változat elavult, tessék frissíteni.

Nem bonyolult művelet egyébként, az ember kettőt-hármat kattint, majd újraindítja a gépét. Meg az összes, akkor éppen futó alkalmazását. Általában meg is követelik a frissítések, ha nem, akkor is erősen ajánlatos. Egy teljesen átlagos számítógépen ez olyan 3-4 perc. (Nem elemezzük az okokat.) Ha eddig nem mondtuk volna: végfelhasználóról van szó. Nem céges gépekről. Azokat profik kezelik profi eszközökkel, rég leszoktak az automatikus frissítésekről, amelyek miatt foltozókeddeken leáll a fél vagy az egész cég szerver- és PC-állománya. Inkább akkor frissítenek, amikor ők szeretnének, felvállalva, hogy vannak időszakok, amikor a szoftverek egy része nem naprakész.

Így ugyanis olcsóbb és nyugodalmasabb is. Igen, van egy kis kockázat, de az és annyi akkor is van, ha csak kilépünk az utcára. Ez a háttere annak a gyakori vádnak, hogy a rendszergazdák hanyagok, és nem frissítenek elég gyakran. A magánember pedig vagy rengeteg időt tölt a frissítések babusgatásával, vagy (ez a leggyakoribb) egyszer csak megunja, és átengedi a gépét a szoftvergyártóknak, csináljanak, amit akarnak, csak nem teszik tönkre a PC-jét?! (Ritkán, de előfordul…)

Ez egyébként az okostelefon-tulajdonosok alaphozzáállása is. Mindenki letölt a kütyüjére 10–30 alkalmazást, amelyeket rendszeresen használ: kártevő elleni védelmet, jobb naptárt, számológépet, adatforgalom-számlálót és persze játékokat. Úgyhogy minden egyes nap azzal köszönti a telefonja, hogy Újabb frissítések érkeztek! A méltóságos iPhone-on is mindig ott vöröslik az App Store ikonon egy szám, hogy hány frissítést kellene engedélyezni. Úgyhogy itt is vagy figyelmen kívül hagyja az ember, vagy megengedi minden appnak, hogy automatikusan frissítgesse magát. Sajnos okostelefonon ez megbosszulja magát: egy napig sem fog tartani az akkumulátor, mert a hálózati adatforgalom a képernyő után a legnagyobb fogyasztó.

Nehéz szabadulni attól a gyanútól, hogy a frissítési kényszer marketingeszközzé vált. Mint bármely olyan termék, amelyre rá van írva a márkája. (Miután a szerkesztő végigolvasta a cikket és be akarta helyezni a rendszerbe, felugrott az ominózus ablak: a számítógép frissítése kész, akarja-e újraindítani a rendszert! A szerkesztő nem akarta!)

Szinte futószalagon érkeznek az elavult szo ververziókról szóló értesítések