A jövő megérkezett Hannoverbe
A standokat végigjárva – nem feltétlenül a fő helyeken – már ott látható a jövő, csak éppen azt nehéz eldönteni, hogy a látványos fejlesztések közül melyik végzi a kukában, és melyikből lesz világformáló innováció. A Hannoverben tapasztaltak alapján megpróbáljuk bemutatni azokat a trendeket, amelyek jó eséllyel az utóbbi kategória felé mutatnak.
3D-s printer a nappaliban
Elérhető árú – szereld magad kivitelben 1200, kulcsrakészen 1700 eurós – térbeli nyomtatót mutatott be egy „névtelen” garázscég (Ultimaker), hatalmas sikerrel. A printer az egyszerűsége miatt lesz borítékolhatóan népszerű: a hozzá mellékelt segédszoftver bármilyen formátumú „receptet” képes fogadni, és abból a megadott méretek alapján, gyorsan kötő polimerből le is tudja gyártani a kívánt térbeli objektumot. Maga az eszköz összeszerelve csak kb. 30x30x30 centiméteres, de részekre bontva szinte bármekkora objektumot – a látottak szerint akár egyméteres nonfiguratív alkotást – is reprodukálhat. Az alkalmazási lehetőségek szinte beláthatatlanok. Könnyen lehet, hogy néhány éven belül a térbeli printer ugyanolyan elterjedt lesz, mint most a 3D-s monitor.
On demand űrkutatás
Szeretné, ha a birtokát állandóan egy dedikált műhold figyelné az űrből? Rendelje meg a szolgáltatást az ISS-Reshetnevtől! Az orosz cég visszatérő vendég a CeBIT-en, és egyre testreszabottabb, gyakorlatiasabb megoldásokat kínál – ma már a nagy értékű ingatlanok vagy járművek szemmel tartása sem esik kívül a portfóliójukon. A vállalkozás standján egy hatalmas (állítólag főbb elemeiben valódi) műhold díszelgett, amelyet nagyon tanulságos volt közelről megfigyelni: a Reshetnev az „űrbiznisz” egyik nagyágyúja, az űreszköz mégis olyan hétköznapinak látszó anyagokból készült, mint – mondjuk – a magyar egyetemisták hasonló célú, de hangsúlyozottan amatőr alkotásai. On demand űrtechnológiát (a fentebb jelzett objektumfigyeléstől a veszélyeztetett vadállatok őrzésén át speciális távközlési megoldásokig és az űrben elvégzett biológiai vagy anyagtudományi kísérletek menedzseléséig) legalább egytucatnyi cég kínált a vásáron, jelezve, hogy az űripar már kitört az „elérhetetlenül távoli” kategóriából.
Tanító robotok
A közoktatásban ma az egyik legnagyobb kihívás az érdeklődés felkeltése és fenntartása, illetve a tágabban értelmezett motiváció: a tananyag egyre bővül, fokozódik a diákokra nehezedő nyomás, ilyen körülmények között nem könnyű vidám, élményszerű órákat tartani. Olyan tanuló azonban alig akad, akit ne villanyozna fel, ha egy robot segítségével tanulhat mondjuk fizikát vagy informatikát. Robotot építeni ma már viszonylag könnyű (a Lego például többféle programozható készletet is kínál), ám innen még hosszú út vezet odáig, hogy a gépből hatékony oktatási segéd(anyag) legyen. A CeBIT-en hatalmas standdal felvonuló Fraunhofer Institut tíz éve indította el a Roberta nevű „robottal oktatási” programot, amelynek keretében egyrészt készülnek a robotokra hangszerelt tananyagok, másrészt a pedagógusokat megtanítják bánni az eszközökkel, méghozzá viszonylag gyorsan, másfél nap alatt. Az oklevelet is adó képzéseket ma már Németország kéttucatnyi pontján el lehet érni, a továbbképzés pedig távoktatási formában, egy portálon keresztül történik.
Intelligens vásárlás
Ha az áruk és szolgáltatások megvásárlása a mobilon vagy a számítógépen keresztül történik, akkor a tranzakcióba be lehet integrálni olyan közösségi és egyéb alkalmazásokat, amelyek a műveletet intelligensebbé teszik. Erre több példát is láthattunk a vásáron: a Satisfly.com például olyan megoldást készített, amellyel a repülőjegyet vevők meghatározhatják, hogy milyen típusú utastársat akarnak – olyat, aki szóval tartja, békén hagyja, vagy netán üzleti titkokba avatja be őket, a Tesco alkalmazása segítségével pedig a metróállomásokon elhelyezett „digitális polcokról” lehet vásárolni a közösségi oldalak közbeiktatásával – innen tudhatja a cég, hogy hova kell kivinni a rendelést – abban a reményben, hogy mire hazaérünk, a kiszállított kosár már a bejáratnál vár.
Állati nagy testvér
Mint fentebb már jeleztük, a kipusztulóban lévő, néha már csak alig néhány példányban létező fajok védelme is az informatika „hatásköre”. Az oltalomba helyezés egyik módja, ha a teljes állományt ellátják egyedi nyomkövetővel (ez ma már csupán egy bőr alá ültetett chip, aminek a belövéséhez nem is kell feltétlenül megközelíteni az állatot). A Duisburg-Essen Egyetem virtuális vadőrprogramja az „Internet of Things” (a dolgok hálózata) projektek közé tartozik: az állatok jeladói és a különféle eszközökre (például a rangerek földi, vízi és légi járműveire) szerelt vevők emberi közreműködés nélkül, vezetékmentes hálózatokon kommunikálnak egymással, a személyzetet pedig csak akkor riasztják, ha baj van. A Planetnek nevezett rendszer jelenleg a spanyol Coto de Donana nemzeti parkban működik tesztüzemben, ám az egész kiállítás legérdekesebb, CeBIT Labnak nevezett csarnokában az egyetem szakértői azt is elárulták a látogatóknak: hamarosan autóink vagy a műtárgyaink védelmét is hasonló technológiák szolgálják majd.
