Potyautas gyilkos hódítók
A legtöbb Európán kívülről származó növény- és állatfajt eredetileg szándékosan telepítették be. Abban a hitben hozták őket, hogy ellenállóbbak vagy gyorsabban nőnek majd (a fák, a haszonnövények, a kerti dísznövények vagy éppen a háziállatok.) Ezek a fajok nem is okoznak problémát addig, amíg el nem szabadulnak vagy szabadon nem engedik őket. Többségük Észak-Amerikából és Ázsiából érkezett, jelentős részük ugyanakkor Európa egyik területéről került át a kontinens másik részére.
Néhány példa a veszedelmes behatolókra. Az ázsiai tigrisszúnyog legalább 22-féle vírus hordozója lehet, köztük a denguelázé, a sárgalázé és a Chikungunya-lázé. Számos dél-európai országban, különösen Olaszországban szenvednek ezektől a szúnyogoktól. A szintén Ázsiából származó harlekinkatica halálos veszélyt jelent az őshonos katicákra – hazánkban 2008 februárjában találták meg az első példányát. Az Ibériai-félszigetről származó és mára egész Európában elterjedt „gyilkos csiga” (spanyol meztelencsiga) gyengébb meztelencsigafajokkal táplálkozik. A XIX. században Ázsiából dísznövényként betelepített keserűfű mára ellepte a francia vidéket.
Az Európában nem őshonos, de intenzíven terjeszkedő mosómedve Madrid környékén és Mallorca szigetén lassan már általánosnak számít, mint ahogy Németországban is egyre több él ebből a ragadozóból. Az észak-hesseni Rolf Haag 1934-ben arról győzte meg a vadászati hatóságot, hogy négy mosómedvéjének szabadon engedése „az állatvilág gazdagodását” hozza majd. Berlintől keletre az 1945-ben célt tévesztett repülőbomba rongálta meg egy mosómedve-tenyésztő telepét – ekkor 25 állat szabadult ki a ketrecekből.
Németország jelenlegi mosómedve-állományáról különböző becslések forognak, százezer és egymillió közötti számokat is említenek, ám egy mértékadó tavalyi becslés 450-500 ezerre tette a populáció létszámát. A mosómedve nemcsak a természetes élővilágban okoz súlyos károkat, de emberre (és kutyára) veszélyes orsóférget, nyugat-nílusi vírust és veszettséget is terjeszthet. Mosómedvét egyébként már nálunk is találtak – például Debrecen környékén, Vas megyében, Pest megyében és Siófok mellett is előbukkant egy-egy példány.
Nemcsak a növényvilágot szorítja ki, de az emberek százmillióinak okoz allergiás megbetegedéseket a parlagfű. Ez a növény Észak-Amerikában honos, ott kevertek véletlenül parlagfűmagokat az Európába szánt madáreleségbe. Az ázsiai lódarázs egyike a Kínában őshonos darázsfajoknak. Ez a lény Franciaországban lett inváziós faj, miután 2004-ben egy szállítóhajóval érkezett oda. Azóta embereket, mézelő méheket támad meg rendszeresen – a méhek elpusztítása a gyümölcsösök beporzását veszélyezteti.
Az amerikai nyércet a prémjéért tenyésztési céllal hozták Európába. Sok állat azonban a bundája lenyúzása előtt kereket oldott, és gyorsan elszaporodott. A már gyakori fajnak számító nyérc a talajon fészkelő madarakra jelent nagy csapást, miközben európai fajtársa majdnem kipusztult a természetből. Az erősebb amerikai szürkemókus a Brit-szigeteken győzte le az európai vörös mókust, amelyből már csak Skóciában található nagyobb állomány.
Az idegen fajokat összesítő DAISIE-jegyzék 10.822 Európán kívül őshonos fajt sorol fel. Ezek közül nem mind invazív, azaz nem mind veszélyezteti az őshonos fajok életét, de a becslések szerint 10-15 százalékuk jelent potenciális veszélyt az európai biodiverzitásra. Az IUCN fokozottan veszélyeztetett fajokat felsoroló európai listáján 395 őshonos faj szerepel, ebből 110 faj létét a máshonnan behurcolt fajok fenyegetik.
„Az őshonosok fajok létét nemcsak az idegen fajok veszélyeztetik, a környezetszennyezés is meghatározó. Ha elindul a pusztulás, nehezen megfordítható a folyamat” – állítja Jacqueline McGlade, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ügyvezető igazgatója.
Az Egyesült Államok saját becslése szerint évente mintegy 80 milliárd eurónak megfelelő dollárt költ a biológiai betolakodók elleni küzdelemre.
