Geológiai ráncfelvarrás
Az Észak-karolinai Állami Egyetem kutatói felismerték, hogy az észak-amerikai kontinens keleti felén húzódó hatalmas röghegység, az Appalache egy darabja, nevezetesen Észak-Karolina nyugati részén, topográfiailag erősen különbözik a környezetétől. A Cullasaja folyó medencéjére két, erősen különböző tájkép jellemző: az egyik szelíd, lekerekített dombvidék, ahol a magasságkülönbségek átlagosan csupán úgy 150 méteresek, a másik része viszont jóval tagoltabb; a domb- vagy hegyoldalak meredekebbek, tele vízesésekkel, a szintkülönbségek pedig elérik a 800 métert is. A geológusok úgy vélték, hogy e két nagyon eltérő domborzati jelleget felhasználhatják arra, hogy megfejtsék, mi történhetett itt a geológiai közelmúltban.
Az Appalache kialakulása nagyjából 480 millió éve kezdődött tengeri üledékes, valamint vulkáni kőzetekből, továbbá az óceánfenék meg nem semmisült darabjaiból, számos lemezütközés, ezzel együtt járó gyűrődés és kiemelkedés következtében. Később, a 325–260 millió évvel ezelőtti időszakban a hegység egy aktív lemezhatár közelében húzódott, ami azzal járt, hogy a szomszédos óceáni kéreg alábukott, és még nagyobb magasságba emelte, így nagyjából akkorára tornyosult fel, mint a mai Himalája. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a hegység gyors eróziója is, olyannyira, hogy több kilométer vastag kőzettömeg pusztult le róla. 220 millió évvel ezelőttre a hajdani hegység szinte a gyökeréig lepusztult. Azóta számottevő tektonikai esemény nemigen történt a területén, kivéve az utóbbi 65 millió évet, amikor egyes részei újra kiemelkedtek, de még így is szelíd középhegység maradt. Mai átlagos magassága kereken 900 méter, a legmagasabb részei is alig haladják meg a 2000 métert.
A kutatókat az érdekelte, hogy a fentebb említett tagolt vidék, mely határozottan fiatalos hegység benyomását kelti, miként jöhetett létre. Ezért a vízeséseket kezdték tanulmányozni, melyek akkor keletkezhettek, amikor a hegység topográfiai viszonyai megváltoztak. Meghatározták a vízeséseknél napjainkban zajló erózió mértékét, így nagyjából meg tudták állapítani a kiemelkedés idejét. A korra nyolcmillió évet kaptak, amikor pedig a vidéket semmiféle lemeztektonikai hatás nem érte. Ebben az esetben az a legvalószínűbb magyarázat, hogy ezen a vidéken a köpenyanyag elég forró volt ahhoz, hogy, mint egy nagy buborék, megemelje a fölötte levő kéregszakaszt és vele együtt a hegységnek ezt a részét is.
Az utóbbi években, amint erre egy korábbi cikkünkben is utaltunk (Unortodox lemeztektonika), egyre több geológus veti fel, hogy kisebb-nagyobb felszíni változásokat nem csupán a főként horizontális mozgásokat kiváltó lemeztektonikai folyamatok kelthetnek, hanem a földköpenyben zajló folyamatok is részt vállalnak a felszín alakításában, vertikális mozgásokat kiváltva.
