BlackBerry: feltámadás?
Ha valaki azt gondolja, hogy a telefoniparban a sikerhez megbízható hardver és erős szoftver kell, akkor foglalkozzon inkább gombaszedéssel: ez az üzlet régóta másról szól. Legkésőbb az iPhone megjelenése óta tudható, hogy a marketing és a dizájn sokkal többet nyom a latban, mint az összes többi tényező együttvéve.
Az okostelefon-piacról az iPhone és az Android térnyerése miatt fénysebességgel kiszorult RIM (Research In Motion) mindenesetre megcsinálta, amit a név és a hagyományok megköveteltek tőle: előállt két olyan készülékkel, amelyek a teljesítmény és a tudás alapján is versenyben vannak az Apple, illetve az androidos tábor kurrens gyártmányaival. Most már csak annak kell kiderülnie, hogy vissza lehet-e szerezni egy már-már feladott piacot.
A múltban a RIM ott volt a legerősebb, ahol a többi versenytárs (a Communicatorokat gyártó Nokiát leszámítva) valójában nem is volt jelen: a prémiumkategóriás üzleti telefonok szegmensében. Itt olyasmit nyújtott, amit rajta kívül szinte senki: kényelmes és biztonságos elektronikus levelezést (már az előző évtized közepétől), illetve a legfontosabb irodai alkalmazásokat.
A széles, nagy képernyővel és teljes billentyűzettel ellátott ősokostelefonok éveken keresztül a (minimum) középvezetői vállalati pozíció és a beérkezettség szimbólumai voltak – amíg csak a könnyebben kezelhető, sokoldalúbb és (talán ez a lényeg) sokkal „coolabb” teljes érintőképernyős iPhone fel nem tűnt a színen. Akkor a BlackBerry abba halt csaknem bele, ami odáig a legfőbb előnye volt: a speciális operációs rendszerre, illetve a sokbillentyűs működtetésre nagyon nehéz volt külső alkalmazásokat írni, így a RIM készülékei a relatív elbutulás áldozatául estek, a vállalat piaci részesedése pedig drámaian összezsugorodott. A két új készülék, amellyel megpróbálnak visszakapaszkodni, nagyrészt kompenzálja a korábbi hátrányokat.
„Kicsi az akkumulátora és csúnya” – az első tesztelők általában ennyit tudtak felhozni a Black-Berry billentyűs Q10 és az érintőkijelzős Z10 kritikájaként (márpedig az elégtelen akkukapacitás úgyszólván általános probléma az okostelefonoknál, a külalak megítélése pedig erősen szubjektív). Az új, Black-Berry Q10 operációs rendszer egyes pontokon még csiszolatlan, de semmivel sem kevésbé használható, mint az Android vagy az iOS (illetve a főként a Nokiákon látható Windows Phone). A hardvere kifejezetten izmos: a kétmagos, 1,5 gigahertzes processzor, a 2 GB-os gyorsmemória, a 16 GB-os (48 GB-ig bővíthető) tárhely, a HD-képes, 8 megapixeles kamera a teljes mezőnyben is igen jónak számít, és a Z10 4,2 hüvelykes, 1280×769 pixeles képernyője is jobb az átlagnál.
És van a BlackBerrynek egy nagy előnye: a vezető üzletemberek, politikusok, nagyvállalati menedzserek közül még mindig sokan használnak régi BB-készüléket, amit most úgy cserélhetnek (márkaváltás nélkül) újra, hogy immár a forma és a funkciók miatt sem kell szégyenkezniük az iPhone- vagy Android-hívő kollégák előtt. A szűk keresztmetszetet továbbra is az alkalmazásválaszték jelenti (Black-Berryre összehasonlíthatatlanul kevesebben fejlesztenek, mint iOS-re, Androidra vagy Windows Phone-ra, de azért így is 70 ezer applikációból áll az induló kínálat), meg a szervizháttér, ami egyelőre szegényes.
Nem kizárt persze, hogy a mentési kísérlet túl későn jött: a BlackBerry a fő piacán, Amerikában is a negyedik helyre csúszott az iPhone, az Android és a Windows platformok mögött, globálisan pedig az első ötben sincsenek benne – miközben 2009-ben 20 százalékos részesedésükkel még vezettek a saját kategóriájukban. A két új készülék bevezetését a kulcspiacokra fókuszáló marketingkampány és celebseregszemle kíséri (enélkül a felhasználók ma már nem hiszik el, hogy komoly cégről, illetve termékről van szó), a Q10 és a Z10 (illetve áttételesen a BlackBerry) sorsa azonban most sokkal inkább azon múlik, hogy milyen megállapodásokat tud kötni a cég az operátorokkal. A részvényárfolyamok mindenesetre emelkedésnek indultak – ilyesmire az utóbbi kéthárom évben nem nagyon volt példa.
